Szabó Magda 2007. november 19-én távozott az élők sorából. Számos regényt köszönhetünk az írónőnek, a legismertebbek talán Az ajtó, A régimódi történet, az Ókút, a Freskó, a Pilátus és a Für Elise. Éppúgy írt gyermekeknek – az Álarcosbál még most is olyan élénken él bennem, mintha tegnap olvastam volna –, ahogy felnőtteknek.

Számomra a legkedvesebb Szabó Magda-regény az Abigél, amely egészen fiatalon akadt a kezembe. Az 1970-ben megjelent műben saját internátusi élményeit veti papírra, hiszen a Matula szigorú és zárt világa a debreceni Dóczi Leánynevelő Intézetet idézi, ahol az írónő 12 éven át tanult.

Ez a regény kortalan, éppúgy élveztem tizenegy éves koromban, mint most, felnőtt fejjel. A történet nem változott, de a mondanivalója igen.

Gyermekként teljes mértékben együtt tudtam érezni szegény Vitay Ginával, aki egyszer csak kiszakad a pesti mozgalmas társasági életből. Apja mindennemű magyarázat nélkül vidékre viszi egy szigorú, zord és zárt internátusba. A fiatal lánynak ez a hely olyan, mint a börtön: mindenhol szabályok kötik gúzsba, mindenkinek egyformán kell öltözködnie és még a hajukat is mindnek copfban kell hordani.

De ha az ember bekerül a Matulába, feltárul egy titkos világ. A lányok végtelen fantáziájukkal szabadulnak ki a szabályokkal teli világból.

hirdetés

A történet a leányintézet játékos, csintalan pillanatain túl egy sokkal mélyebb és komolyabb üzenetet is hordoz. Nem is egyet! De ebből minden korban mást értünk meg. Tizenegy évesen a titokzatos Abigél alakja érdekelt, és persze a lányok fecsegése Kuncz Feriről, Gina jóképű kedveséről. Mivel nem értettem még a II. világháború borzalmait, Kőnig tanár úr személyét sem értékelhettem igazán, aki minden látszat ellenére a legnemesebb jellem a regényben.

Kőnig tanár úr egy szerencsétlen alak, akit saját diákjai szinte bokszzsáknak használnak. Kihasználják jóindulatát és látszólagos együgyűségét. A regényről készült filmben külseje sem mutat jól a magas, férfias Kalmár tanár úr mellett. Ginát különösen idegesíti a teszetosza férfi, a többi diák csak átlép rajta, Kalmár pedig kifejezetten utálja. De van egyvalaki az internátus falain belül, aki túllát a rongyos külsőn: Zsuzsanna testvér, akinek tiszta szívét nem csalja meg a férfi álcája.

Ha annak idején a háborús részek meg is zavartak, az első számú üzenet még így is átjött. A külső gyakran mást rejt, és ha vesszük a fáradtságot, igazi kincsre bukkanhatunk egy olyan személyben, akit elsőre talán leírnánk.

Felnőttként is ezt tartom Abigél legfontosabb üzenetének, de itt már fontos megemlíteni a világháború körülményeit is. Szabó Magda remekül ért a fordulatokhoz, és ez a regény bővelkedik bennük. Ha most olvasnám először, akkor se jönnék rá rögtön, ki rejtőzhet a titokzatos Abigél mögött.

Minden szereplő különleges a maga módján, de néhányat azért ki kell emelnünk. Olyan karaktereket rajzol meg benne – mint a bolondos Horn Mici, a bátor és ellenálló édesapa és persze Kőnig, aki mindennek az Alfája és Omegája – és akiket, ha akarnánk se tudnánk elfelejteni. Ginában két személyt is megismerünk: az elkényeztetett kislányt, és a komoly felnőttet, aki már érzi a halál szorítását.

Ebből a meghatározó regényből készült egy televízió-sorozat is 1977-ben, olyan kiváló színészekkel, mint Básti Lajos, Garas Dezső, Szerencsi Éva és Ruttkai Éva. A forgatókönyvet Szabó Magda írta, így gyermekként, amikor leültem megnézni a négyrészes sorozatot, nem kellett egy új történettel szembenéznem, mint annyi esetben. Ugyanazok a mondatok köszöntek vissza, mint a könyvben, minden és mindenki éppúgy nézett ki, ahogy én azt elképzeltem.

A sorozat máig az egyik kedvencem, nem beszélve magáról a regényről. Nem telik el úgy év, hogy Abigél ne kerülne le a polcról, és ne mutatna valami újat, ennyi év után is.

Kiemelt kép forrása: Wikipédia