Magyarország speciális helyzetben van, hiszen szinte minden szomszéd országában jelentős számú magyar kisebbség él. A határon túli magyarság számos esetben nem egy tömbben, hanem szórványban él. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet szórvány-stratégiát dolgozott ki, mellyel a szülőföldön való boldogulást kívánják erősíteni.
A magyar szórvány napján Bali Jánossal a Nemzetstratégiai Kutatóintézet kutatási, stratégiai és koordinációs igazgatójával beszélgettünk.
– Mik a kisebbségben élő magyarság legnagyobb nehézségei?
– A legnagyobb nehézség, a szülőföldön, nemzeti közösségben megmaradás, boldogulás és gyarapodás. Ebből a szempontból mindennek a demográfia az alapja. A magyar nemzeti közösségek demográfiai vesztesége három irányból értelmezhető. 1) A természetes szaporulat, a termelékenység; 2) az elvándorlás; 3) az asszimiláció. Ami a szórványban, kisebbségben élő magyarokat leginkább fenyegeti, az a 3., amelyet a nyelvváltás idéz elő elsősorban.
– Milyen megoldási lehetőségek állnak rendelkezése határon innen és túl, hogy a magyar közössége megtarthassák magyar identitásukat?
– Míg azok a külhonban élő magyarok, akik tömbben, tehát a környezetükben többségben (számbeli és intézményhálózati szempontból) élnek, tehát elsősorban az államhatár közvetlen túloldalán élnek, ott a gazdaságfejlesztés eszköze is feltétlen üdvös. A szórványban viszont ez a beavatkozás nem eredményes, mert a befektetés nem a magyar világ erősítéséhez fog vezetni. Ott tehát a magyar kultúra, elsősorban a magyar nyelv megtartásának eszközei a leghatásosabbak. Ezen belül is a magyar nyelvű oktatás biztosítása a legfontosabb feladat.
Az anyaországiak által is gyakorta látogatott Tamási Áron szülőházának egy részlete (Fotó: Tóth Gábor, Vasárnap.hu)
– Melyik régióban, tájegységen a legnagyobb a probléma?
– Mindegyik régióban más-más problémával állunk szemben. Kárpátalján a háború okozta válság, a magyar közösség jogkorlátozása a legfontosabb probléma. A tágabban vett
Erdélyben a szórványosodó területek (Dél-Erdély, részben Nyugat-Erdély és Partium, Moldva) a legveszélyeztetettebbek, de már a tömbszerű Székelyföld is veszélyeztetett, ott nem az asszimiláció, hanem a kivándorlás jelent problémát.
Felvidéken gazdaságilag jó a helyzet, de a fiatalok fogékonyak az asszimilációra, jelentős számban, önként lépnek ki a nemzeti közösségből.
– A Nemzetstratégiai Kutatóintézet vizsgálatai mire mutatnak rá, hol és milyen módon kell a segítség?
– Az NSKI a Kormányzat mögött működő központi hivatal. Miután a külhoni gazdaságfejlesztési programok megvalósításának már van gazdája, az NSKI elsősorban azokat a feladatokat vállalta, amelyek hiányoztak. Mindenekelőtt, a szórvány oktatási projektek területén van jelentős “múltunk”, a minta projektek megvalósításától, a társadalomtudományi kutatáson át, a szakmai javaslatok kidolgozásáig.
Fontosnak tartjuk a kulturális alapú nemzetegyesítést, ez az NSKI tevékenységében szintén szerteágazó. Kárpát-haza Galéria, történelmi és néprajzi kötetek kiadása, konferenciák, oktatási projektek támogatása, stb.
– Mit tehetünk mi anyagországi “átlag”emberek a határon túliakért?
– A legfontosabb, hogy minden magyarországinak evidens legyen a nemzeti összetartozás célkitűzése. Hogy mindenki meghaladja a kádári, gyurcsányi örökséget, amely nem vett tudomást, illetve megtagadta a külhoni magyarokat. Ez egyrészt az ismereteket, másrészt az érzelmeket jelenti (“értse és érezze” is a nemzeti összetartozást). Egy következő szint, amikor ki-ki a saját életében, tevékeny részese a határon átnyúló magyar-magyar kapcsolatok építésének. Ez legkönnyebben, mindenki számára elérhető módon a külhoni magyar termékek (kultúra, étel-ital, kézművesség) fogyasztásán, a határon túli célterületre történő kirándulásokon keresztül valósulhat meg.
Borítókép: Erdélyi vásárfiák (Fotó: Tóth Gábor, Vasárnap.hu)
hirdetés
