Kisfilmmel tiszteleg a Clarisseum vértanúja előtt a Terror Háza

Sándor István 1914. október 26-án született Szolnokon. Vallásos neveltetésének bölcsője a család mellett a szolnoki ferences főplébánia volt. A Szívgárda lelkes tagjaként ismerték, rendszeresen ministrált, és lelkigyakorlatokon vett részt. Tanulmányait a polgári fiúiskolában, majd a Szolnoki Magyar Királyi Állami Fa és Fémipari Szakiskolában végezte, ahol a vasesztergályos és rézöntő szakmunkásként tanult 1928 és 1931 között. A Szalézi Társaságot számos kiadványon és olvasmányon keresztül ismerte meg és különös érdeklődését 1936. február 12-én a rendhez való csatlakozás követte az újpesti Clarisseumban, majd 1938. április 1-jén kezdte meg a noviciátust Mezőnyárádon.

Első fogadalmát 1940. szeptember 8-án tette le azzal a mottóval, melynek lényege az volt: minél több ifjú lélekbe kitűzhesse „Don Bosco fehér, máriás lobogóját”. Először 1941-ben, majd másodszor 1942-43-ban, amikor a Don-kanyarba került és híradósként részt vett az ott zajló harcokban. Ezek után örökfogadalmát 1946. július 24-én tette le. A kommunizmus idején, a szerzetesrendek feloszlatása után rövid ideig sekrestyésként működött a Clarisseumban, Szolnokon. Később Kiss István álnéven a Persil gyárban helyezkedett el segédmunkásként. 1952. július 28-án letartoztatták, majd kínzások közepette kihallgatták. Bírósági tárgyalásai október 28-án kezdődtek zárt ajtók mögött, ez a „pártőrség pereként” lett közismert. Kötél általi halálra ítélték, melyet 1953. június 8-án hajtottak végre. 2013. október 19-én avatták boldoggá Budapesten a Szent István-bazilikában.

Nemrégiben beszámoltunk arról, hogy október végén felavatták Boldog Sándor István emlékhelyét a 301-es parcellában. Az emlékhely-avatás előtt Erdő Péter újratemette a 2013-ban boldoggá avatott Sándor István öt mártírtársát is, akiket annak idején a szerzetessel együtt végeztek ki és temettek jeltelen sírba. A szerzetes és öt társa a 301-es parcellában ismeretlen helyen feküdt egészen 2018 novemberéig, nyughelyük azonosításáig és a sír feltárásáig. Az újratemetés és az emlékhely-avatás után bemutatták a Terror Háza Múzeum által készített filmet, mely Boldog Sándor István előtt tiszteleg.

A rövidfilm során Karaszek Ernő, Boldog Sándor István volt tanítványa emlékszik vissza az együtt töltött időre. A visszaemlékezésében elmondja, hogy ők csak Sándor úrnak hívták. Különösen jól értett a „bőrrúgáshoz” és mindeközben Don Bosco tanításait adta át a csillogó szemű fiataloknak. A 12 diák közül, akik elválaszthatatlan barátok voltak, senki nem gondolta, hogy egyszer a Gyorskocsi utcában kínzások közti kihallgatások által veszítik el szeretett tanítójukat.

Sándor úr azzal, hogy kínoztatása közben is tagadta, hogy ismerné Karaszek Ernőt, megmentette a fiú életét.

Forrás: Terror Háza Múzeum, mindszentyalapitvany.hu – borítókép: MTI, Mészáros János