Tóth-Máthé Miklóstól, színésztől és írótól búcsúzunk
Tóth-Máthé Miklós 1936. július 7-én született Tóth Miklós Gyulaként Tiszalúcon. Mélyen vallásos családból származott, felmenői közt nem egy református lelkész volt, édesapja is ezt a hivatást választotta. Tíz éves korában került el falujából, és a gimnáziumot Sárospatakon, Debrecenben és Miskolcon végezte. Debrecenhez mélyen kötődött, de nem az iskola, nem a Téri-féle színtársulat miatt, ahol elhatározta: színész lesz.
Szerdán emlékezünk 1956 eseményeire, amelyben ő is komoly szerepet vállalt Miskolcon, és saját versével állt ki a tüntetők elé a Petőfi-szobornál. Később Istennek tulajdonította, hogy mindezek után nem érte retorzió, hiszen több közeli ismerősét is börtönbe hurcolták a forradalom leverése után. 1956-ról a Figuránsok című regényében emlékezett meg, amelyben tiszteletet állított a „magyar októberi tavasznak.”
Mivel a forradalom évében nem indult évfolyam a Színház-és Filmművészeti Főiskolán, így a következő évben adta be a jelentkezését, amikor háromezer jelentkező közül került be színész szakra huszonnyolc társával együtt.
Kilenc éven át ismerhette színészként a világ, majd elfordult a színpadtól, és tollat ragadott. Nevet változtatott, és Tóth-Máthé Miklós néven vált ismert íróvá. Színészként nehezen viselte a kiszolgáltatottságot és a kötöttségeket, ezért az irodalom felé fordult, amelyben ki tudta fejezni önmagát.
1971-ben kezdett publikálni, és saját bevallása szerint „megkoplalta” a kezdeti éveket.
„Előbb színész voltam, aki ír; hosszú folyamatba került, amíg elértem, hogy író lettem, aki színész volt” – mondta magáról.
Élete két legmeghatározóbb közege a színház és a református családi háttér volt. Ebből ered a műveiben fellelhető kettősség is, a szatirikus karcolatok az előbbiből erednek, míg a vallás az ünnepélyességet jelenítette meg műveiben.
„Régóta izgat a hit kérdése, több írásomban is foglalkoztam vele. Nem bigott vallásos értelmében, hanem idealistaként vélem úgy, hogy hit nélkül lehetetlen élni, egyszerűen képtelenség, hogy valamibe ne kapaszkodjon az ember” – mondta a vallási témájú írásairól.
Első feleségétől, Bakó Évától egy lánya született, de házasságuk tizenhárom év után széthullott. Második feleségében talált rá élete értelmére, múzsájára és lelki társára, dr. Kováts Enikő gyermekorvos személyében. Három gyermekük született, és az együtt töltött évek alatt teljesedett ki írói életműve. Hatalmas tragédiája lett, hogy feleségét 2003-ban, mindössze ötvenhat évesen elvesztette.
Tóth-Máthé Miklóst Tiszalúcon helyezik örök nyugalomra.
