A Nielsen fogyasztói és piaci szokásokat kutató társaság nemrégiben közreadott jelentése a magyarok antidepresszáns-fogyasztását járta körül és mérte fel. Eszerint a fent említett időszakban és arányban eladott gyógyszerek 156 millió forint értékben keltek el, 105 ezer doboz tabletta és kapszula formájában.

A rossz lelkiállapot leküzdésére az emberek leginkább a téli hónapokban nyúlnak kis, tabletta formájú segítséghez, ami az éves használatot tekintve nagyjából harminc százalékot tesz ki. Ez az időszak főképp szeptember-március között jellemző, de kimagasló decemberben, az ünnepi időszak környékén. 

Mivel drasztikus az a mutató, amely az elmúlt egy év antidepresszáns használatát mutatja, próbáltunk utánajárni szakember segítségével a depresszióra hajlamosító tényezőknek és a megelőzési lehetőségeknek.

Jelen írásunkban azt járjuk körül, hogy milyen módon segíthetünk magunkon vagy másokon, mi a módja annak, hogy újra életerőre kapjon az ember.

hirdetés

Molnár Miklós atya, mentálhigiénés szakember válaszolt kérdéseinkre.

– Mi miatt alakul ki a depresszió? Van mód a megelőzésre?

– A betegség oka lehet akár egy hirtelen jövő esemény, ami elakasztja az illetőt a trauma feldolgozásának folyamatában, mint például egy haláleset, amikor ez a veszteség nem tud a helyére kerülni. Viszont általában ez ideiglenes, és a gyászfolyamat elmúlásával a depresszió is távozik. Létezik olyan formája a betegségnek, ami lassan alakul ki, itt például egy házasság lassú kiürülésére gondolok. Ilyenkor úgy éli meg az illető, hogy az ő házassága nem javul. 

Bizonyos életszakaszok vagy krízisek átélésekor is kialakulhat ez a betegség. Például a kapuzárási pánik mentén, amikor az illető nem tud megküzdeni azzal, hogy hol tud ő még hasznos lenni a társadalom számára. De ugyanúgy a kamaszkor idején is jelentkezhet, ami az identitás kialakulása és megszilárdulása közben alakul ki. 

A depresszió olyan fajtáját is ismerjük, amikor külső segítség nélkül nem tud megoldódni és helyére kerülni a belső probléma. Nagyon sokan összekeverik és divatosan azt is mondják, ha rosszkedvük van, hogy „most depis vagyok”. Viszont mindenképp szem előtt kell tartani, hogy a depresszió több mint egy puszta rosszkedv – komolyan kell venni!

Ugyanis arról van szó, hogy az illető ebben az életfázisban enerválttá válik, nincs életkedve és kapacitása semmire. Nagyon sokszor jellemzi egy túlerőltetett tenni akarás, hogy továbbjusson egy olyan úton, amin elakadt, és ugyanazokkal az eszközökkel újra és újra nekiszalad a problémának, de elbukik, és nem talál megoldást. Ilyenkor tapasztalja azt, hogy az az eszköztár, ami addig bevált, már nem tudja megoldani a problémát, és ez a felismerés okozza a krízist, amiből kialakulhat a depresszió.

– Mi lehet az oka annak, hogy a tavalyi évhez képest jelentősen megnőt az antidepresszánsok használata Magyarországon?

– Úgy gondolom, hogy ebben nagyon sok tényező szerepet játszik. Többek között az a tény is, hogy egyre inkább elszakadnak az emberek a valóságtól. A személyek közötti kapcsolatok egyre inkább nem a valóságra építenek, hanem egy kitalált világra. Ha megvizsgáljuk a helyzetet, kiderül, hogy a gyermekkor idealizált világába vágynak vissza az egyének, amit persze már nem lehet elérni. 

Sokszor látjuk, hogy hiányzik a felnőttként való hozzáállás a problémákhoz, és az is számtalanszor szembetűnő, hogy nem igazi megoldást keresnek a gondokkal küzdők, hanem valami szert, ami rövid időn belül el tudja nyomni a negatív érzéseket. Ez tipikusan az a hozzáállás, ami a fájdalomcsillapító esetében is fenn áll: ahelyett, hogy elgondolkodna az ember, hogy mitől fáj a feje (esetleg nem ivott elég vizet, nem aludt vagy evett eleget aznap) és megoldaná a kiváltó problémát, helyette általában rögtön bekap egy gyógyszert.

Egy terápiás folyamatban a szereknek az a célja és feladata, hogy a beteg túl nagy érzelmi kilengését összeszűkítse, hogy a kezelés során tudjanak az igazi problémával foglalkozni és arra igazi megoldást találni. Ez az, amit nagyon sokszor elmulasztanak, amikor egy antidepresszánssal „megoldják” a helyzetet. Nem mellékesen lehet, hogy a beszedett tabletta éppen csak placebo szinten hat – ugyanis vannak ilyenek is. Közben mégis elindít az egyénben egy folyamatot, ami ugyan menekülési út, csak tulajdonképpen akár függővé is válhat az ember. Ami még rosszabb, hogy egy idő után már nem hat az adott szer, és kétségbeesetten még erősebb megoldást keres.

Sokkal jobb, ha a depresszióval küzdő egyén mihamarabb keres akár egy egyházi vagy azon kívüli fórumot, ahol ténylegesen segítséget kap, és segítenek neki a valódi problémát megtalálni és feloldani.

– Mi az a megtartó erő, ami segíthet a krízises időszakokban? Család, hobbi, közösség, feladatok segíthetnek elodázni vagy teljes mértékben megakadályozni a betegség kialakulását?

– A depresszió egy bizonyos értelemben elakadás, amikor a beszűkült állapotban nem látunk kiutat az adott helyzetből, és meglehet, hogy egy addig jól bevált hobby az egyén számára már nem okoz továbbra is örömet. Segítség lehet természeti szinten több fogódzó, de hála Istennek, a keresztények számára adva van egy természetfeletti segítség is.

Ha például veszünk egy gyászhelyzetet, akkor az illető a problémára fókuszálás közben elkezdi keresni a haláleset okát, hogy mi értelme volt a szeretett személy elvesztésének. Számos esetben hajlamosak a gyászolók ezt túlzásba vinni – pedig egy halálesetnek nagyon ritkán van igazán értelme. Éppen abban áll a gyász lényege, hogy el tudjuk fogadni ezt az értelmetlen veszteséget, ami nagyon fájó. Ebben a kereszténység ad egy felbecsülhetetlen többletet, de ezt a későbbiek során járnám körül.

Nagyon fontos, hogy konkrétan mi okozta a depressziót. Ha mondjuk egy élettér-beszűkülés van jelen (időskor, betegápolás, baba születése), ebben nagy segítség lehet, ha ki tud lépni az ember a környezetéből, ha távolságot tud felvenni akár egy séta erejéig. A természet közelsége sokakra kifejezetten jó hatással bír, mert segít helyretenni a gondolatokat. 

Ugyanúgy segítség lehet, ha olyanfajta hobbit választ az ember, ami kicsit fölé megy annak a hangulatnak, amiben van. Ilyen például a zenehallgatás. Megfigyelhetjük, hogy amikor szomorúak vagyunk, és szomorkás zenét hallgatunk, még inkább romlik a hangulatunk. De ha túl vidám dalokat hallgatunk, akkor is lecsapódhat úgy bennünk, hogy még mélyebbre ássa a kedvünket, mivel azt láthatja az ember, hogy mindenki boldog körülötte és csak ő szerencsétlen. Viszont ha a hangulatvilághoz közeli, de kicsivel jobb kedvű zenét kezd el az ember lejátszani, akkor az már tud segíteni abban, hogy kihúzza a depresszióból.

Ha kapcsolatokat tud teremteni, az kiváltképpen nagyon jó.

Különösen fontos, hogy kötődések által tud fejlődni és kiszakadni a fájdalmas szakaszokból.

Ilyen, amikor az ember több bensőségesen eltöltött időt tölt a szeretteivel. Ekkor ha átérzem azt, hogy annak, aki  ott van mellettem, fontos vagyok és a kapcsolat mélyül, akkor ez kifele húz a gondomból. Viszont van olyan beszűkült tudatállapot, amikor mindenképpen orvosi segítséget és terápiát kell kérni.

Viszont lehet néha olyan apróbb dolgokkal is előbbre mozdulni, mint hogy elkezdünk másokon segíteni, elaborációval (munkába vitellel) olyan munkát kezd el, amiben láthatja, hogy mások hasznát is szolgálja, és ez segít a saját beszűkültség oldásában.

Keresztényként nagyon fontos, amit fentebb említettem, a természetfeletti segítség. Van arra mód, hogy az Istenben keresse az ember a megoldást, és Rajta keresztül próbálja megélni az elfogadottságot, a szeretetet. Itt lehetőség van arra, hogy elcsöndesedésben keresse a tragikus események értelmét a küzdő ember.

Azt mondja a Szentírás, hogy az egyébként értelmetlen dolgokat értelmessé tehetjük azáltal, hogy a szenvedésünket belekapcsoljuk Krisztus szenvedésébe. Így a tehetetlenséget, a kiszolgáltatottságot, ami a legfájóbb ezekben a szakaszokban, belekapcsoljuk Krisztus keresztáldozatába, ami nem azt jelenti, hogy nem fog fájni és nem is veszteség, de tud abban segíteni, hogy célt ad az életnek. Ezáltal képessé válik az egyén arra, hogy a fájdalmat értelmesen építse be az életébe.

– A legjobb gyógyszer a prevenció. Milyen segítségek állnak rendelkezésre azok számára, akik kezdik a depresszív tüneteket felfedezni, hova fordulhatnak segítségért? 

– Az már egy nagyon jó dolog, hogyha valakiben van annyi tudatosság, hogy észreveszi, hogy kezd beszűkülni a látóköre, és kezdi úgy érezni, hogy nincs értelme felkelni és dolgozni. Itt könnyebb segítséget találni. Nyilván a plébániák alapvetően nem pszichológiai központok, nincs az ilyen esetekhez lelki gondozó munkatársuk vagy pszichológusuk. Viszont ismerek olyan közösségeket, ahol mondjuk gyászfeldolgozó csoportot indítottak, mert igényt tartottak rá a hívek. Például ilyen a kelenföldi Szent Gellért Plébánia gyászfeldolgozó csoportja –, hogy egyet említsek. 

De ugyanúgy lehetőség van az Oázis Központhoz is fordulni, ami ugyancsak egyházi szervezésű. Mindneképp érdemes lehet felkeresni egy papot, hátha tud segíteni abban, hogy merre induljunk el további segítségért. 

Mivel ez a témakör elsősorban pszichológiai dolog, így természetesen az egyházi intézményeken kívül is rengeteg lehetőség áll rendelkezésre, ahova segítségért fordulhatunk.

A fotók forrása: unsplash.com, kiemelt képünk forrása: pixabay.com