Nem kötelező liberálisnak lenni
Hogy alaposan megtudhassuk, mi a keresztyén ember és hogyan áll a dolog azzal a szabadsággal, amelyről mostanság mindenki annyit beszél, először is két tételt állítok fel:
1. A keresztyén ember szabad.
2. A keresztyén ember szolgálatkész.
A keresztény szabadság mibenléte alapvetően filozofikus természetű dolog. A jogi és politikai normák természete, a kormányzás célja, a társadalmi szereplők cselekedeteinek erkölcsi megítélése a lényege. Ezért tehát a filozófia mint tudomány eszközeivel érdemes vizsgálni a keresztény szabadság kérdését, és ez a módszer a logika, nem pedig a balliberális pártpolitika.
A liberális világképnek nincs ehhez mérhető széles és mély talapzata. Az egyént kiragadja a világból, kizárólag jogokkal ruházza fel, de társadalmi felelősséget, közösségi elkötelezettséget a nemzet, a kultúra iránt nem kínál értük cserébe.
Ráadásul ami a liberális filozófusok indítómotorja volt, az első generációs alapvető emberi jogok (a lelkiismeret, a vallás, a szólás, a gyülekezés, a sajtó elidegeníthetetlen szabadsága) mindegyike a kereszténység Szent Páltól származó tanításából ered.
Amit a liberálisok építgetnek, a föderális Európa, történetesen az egyik legfontosabb keresztény alapelvre támaszkodott. Ez a szubszidiaritás. Ezért is farizeus az európai liberálisok gondolkodása a keresztény szabadságról. A mi eszményünkre épült kereszténydemokrácia egyik sarokköve ugyanis éppen a szubszidiaritás, az unió egyik építőköve.
Ez az elv a hatalomgyakorlást azon a legmegfelelőbb szinten képzeli el, amely a leghatékonyabb s a legközelebb áll az emberekhez. Más szóval a nemzeti, szuverén, keresztény kultúrájú gondolkodásban a legdemokratikusabb helyi szinten kell megoldani az egyes kérdéseket.
Az eredeti, teljes írást ide kattintva olvashatja el.
Fotó: Fred Kraxberger (fineartamerica.com)
