Ne engedjük el idős rokonaink kezét!

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az idősödést 50 éves kortól kezdődően számolja. Az időskort hivatalosan több szakaszra bontják: 50-59 év közötti korosztály az áthajlás korában jár, 60 és 74 év között az idősödés korát állapítják meg. 75-89 év jelenti magát az időskort, 90 és 100 év között már az aggkorról beszélhetünk (hiszen többen ekkor vesztik el életük párját is), és 100 év felett jön a matuzsálemkor.

Idősek aktivitása

1991 óta, a világnap megalapításával az ENSZ célja az, hogy felhívja a figyelmet a méltóságteljes időskorra, és felvessék az idősek gazdaságba történő visszaintegrálásának kérdését is – áll az idősek világnapjáról szóló írásában a Seniorplus.hu oldalán. Az európai országok többségében ugyanis évről évre csökken az aktív dolgozók száma, és mivel egyre kevesebb gyermek születik, ez a tendencia várhatóan tovább folytatódik. Az idősek foglalkoztatásával növelhető lenne az aktív dolgozók aránya. Más kérdés, hogy – főleg hazánkban – milyen fizikai és mentális egészségi állapotban vannak az idősek.

A bérkalkulátor egy tavaly megjelent cikkében azt olvashatjuk, hogy Magyarországon a nyugdíjas állampolgárok száma a 2000-es évektől, ha nem is folyamatosan, de csökken, és ez a tendencia nem látszik megtörni. Mára a nyugdíjasok száma körülbelül 2,6 millió. Ez a szám is felhívja arra a figyelmünket, hogy szűkebb és tágabb környezetünkben oda kell figyelnünk az idősek ellátására, felkarolására.

Fontos, hogy aktívan bevonjuk az érett korban járókat is a mindennapi tevékenységekbe: akár szellemi tudásukat hasznosítsuk családjainkban, akár egy szimpatikus szervezetnél önkéntes munka végzésére vagy egyházi közösségekben néhány feladat elvállalására sarkalljuk a környezetünkben élő idősebbeket. Akik még fizikailag is tettre készek, őket megbízhatjuk néhány apróbb feladattal a kertben vagy a bevásárlás, hasonló segítségnyújtás terén. Vagy buzdíthatjuk, hogy fizessenek be egy-egy kisebb kirándulásra, utazásra, ahol számos élményben is gazdagodhatnak. A legkézenfekvőbb segítési mód lehet családon belül, ha az unokákat a nagyszülők gondjaira bízza az ember, de bátoríthatjuk időseinket különböző klubok, foglalkozási csoportok felkeresésére, ahol hasonló érdeklődési körű társaikkal akár barátságok is létrejöhetnek. Így nem érzik egyedül, elhagyva magukat, illetve az évtizedek alatt felhalmozott tudást és tapasztalatot a nyugdíjas évek során nem fölöslegessé vált, már kiaknázott kincseknek tekintik, hanem igazgyöngyként értékelik, és szívvel-lélekkel adják át az utókornak.

Időskori nehézségek, betegségek

Bár sokan hosszú időn át meg tudják őrizi a fizikai és szellemi egészségüket, sajnos sokakat érint időskorban a testi-szellemi betegségek egyike vagy akár több tényezője is, ahogy ezt csokorba gyűjtve összefoglalja írásában a Life.hu is. Nagyobb eséllyel alakulnak ki daganatos betegségek, szívinfarktus vagy stroke is okozhat hirtelen jött, kellemetlen meglepetést. Többeknél a csontritkulás vagy érrendszeri megbetegedések is átvehetik a testen az uralmat, nem beszélve a reumáról és a frontérzékenységgel járó rossz közérzetről.

Az időskorra jellemző alzheimeres demenciával nemrégiben egy írásunkban bővebben foglalkoztunk. Most az idősek világnapja kapcsán Dr. Egervári Ágnessel, a Katolikus Karitász főigazgatójával beszélgettünk, aki kitért a betegség súlyosságára, mivel sajnos hazánkban is különösen nagy arányban érintettek az idősek ezen a téren. 

– Van bármilyen mód a megelőzésre vagy a betegség késleltetésére?

– Hazánkban mintegy 250 ezer ember él demenciával. Az érintettek száma, a hozzátartozókkal együtt meghaladja az egymillió főt is, ami a teljes magyar lakosság 10%-át jelenti! A demencia nem válogat, azonban az esetek egyharmada megelőzhető. Nem mindegy ezért – már fiatalon sem – hogy milyen az életmódunk, mit eszünk, mennyit mozgunk, és vigyázunk-e a fejünkre, illetve a mentális egészségünkre.

– Hogyan tud segíteni a család, a szűkebb környezet a szeretett személyen, hogy elviselhetőbb legyen a betegség? Milyen támogatást kérhet a beteget ápoló családtag? Hiszen ismerjük, hogy számos nehézség adódik egy alzheimeres demenciával küzdő gondozása során a környezetében…

– A gondoskodás oroszlánrésze családi környezetben zajlik – a gondozó családok azonban  kaphatnak segítséget. A Katolikus Szeretetszolgálat már 30 éve élen jár a személyközpontú gondozás intézményes formáiban. Az Alzheimer-kór világnapján szervezett rendezvénysorozatunk keretében Székesfehérváron bemutattuk és útjára indítjuk  a DIÓ (demencia információs órák) programunkat. Pályázati forrásból hat különböző városban egy éven át lehetőséget nyújtunk arra, hogy a gondozó hozzátartozók tájékozódhassanak a betegségről, az egyes kísérő tünetekről és a  lehetséges kezelési módokról, a napi életvitelt megkönnyítő eszközökről és praktikákról. Alapüzenetünk a segítségre szorulóknak: VAN SEGÍTSÉG!

Fontos, hogy megtapasztalják a sokszor a betegséget szégyenkezve takargató hozzátartozók, hogy nincsenek egyedül. Fontos, hogy a lakosság, a lakóközösségek megismerjék a demencia betegségének jellemzőit és kiútjait. Fontos, hogy mindenki lehetőségei szerint támogassa, felkarolja és bevonja az idősebbeket a mindennapi életvitelbe.

Támogassuk az érett korúakat!

Ezekben az időskorral járó betegségek vagy nehézségek helyzetében fontos, hogy támogatást és elfogadást kaphassanak a szeretteiktől, környezetüktől az érett korúak. Sokan akár otthonokba is be kell költözzenek, mert nem tudnak önellátók lenni, viszont számukra fontos, hogy nap mint nap megtapasztalják és felfedezzék azt, hogy még van dolguk a világban, és nem eldobták őket, betegségük, testük-szellemük erejének hanyatlása ellenére értékeket hordoznak.

A fotók forrása: unsplash.com