Regényi Balázs: Az internet segítségemre van a dicsőítésben
– Nem ez az első zenei formáció, amelyben láthatunk.
– Korábban a kalocsai Pellegrini zenekar vezetője voltam. Az élet más irányba sodorta a zenekar tagjait, ezért nehéz lett volna folytatni a közös muzsikálást. A kaposvári zenésztársaimmal kezdetben alapvetően kizárólag csak saját dalokat szereztünk és adtunk elő, egyszer-egyszer szolgáltunk csak miséken. Közben megjelent egy albumunk „Érted született” címmel, amelyen a saját szerzeményeim voltak hallhatók. Házilag vettük fel, ami egy szűk körben akkor még talán elfogadható volt, de a hozzáfűzött reményeket nem váltotta be.
– Nem ti vagytok az egyetlen zenei csapat a kaposvári Szent Imre egyházközségben.
– Zenekarunk „hivatalosan” nem kötődik semelyik plébániához sem, de egyébként tényleg ebben a templomban szolgálunk leginkább. Horváth Zolával és csapatával nagyon jó kapcsolatot ápolunk, jól megférve egymás mellett, jóllehet a keresztény könnyűzenén belül más irányt képviselünk.
– Hogyan találkoztatok a dicsőítő zenével?
– A Szent András Evangelizációs Iskola karizmatikus lelkisége nagyon megérintett, és valódi változást okozott bennem a dicsőítő zenei szolgálat felfogása és gyakorlása terén. A dicsőítőknek szóló, úgynevezett Ászáf-kurzus elsősorban a dicsőítő lelkiséget és nem annyira a zenei vonatkozásokat helyezi fókuszba. Csiszér László és csapata azt akarta átadni a résztvevőknek, hogy hogyan kell dicsőíteni Istent minden helyzetben. Ez mindenkire érvényes lehet, nem csak a vezetőkre vagy a zenészekre vonatkozik. Ha az Isten-kapcsolatban már kialakult a dicsőítő attitűd
és imamód, érdemes valakinek abban gondolkodnia, hogy mindezt zeneileg is megjelenítse. Ehhez már zenei kompetenciákra is szükség van.
A kaposvári Ászáf-kurzus gyökeresen megváltoztatta a dicsőítéshez történő viszonyulásomat. Katarzist jelentett. Hetekig szétfeszített a Szentlélek ereje. Azóta egyre jobb a kapcsolatom Istennel.
– Ekkor döntöttél úgy, hogy zenével is dicsőítsed Istent?
– A személyes hitemben nagy változást okozott. Egyértelmű lett számomra: azt a fajta lelkületet akarom, amit Csiszér Lacitól láttam, kaptam. Engem teljesen lenyűgözött az ő kétszáz százalékkal égő lelkesedése. Az ott megtapasztalt Istenben való örömöt, amelyre nekünk van igazán szükségünk, nem adnám fel semmiért. A Szentlélek feltölti a lelkemet, mert Isten az emberrel örül. A szeretetnek ez a tudata mindig segít a mindennapok szürkeségében.
Csiszér László a Vasárnapnak: Gyönyörű Isten keresztény felekezetek közötti munkája
– Megváltozott valami ezek után a zenétekben?
– A korábban játszott, vallásos tudatú zenéink még nem kifejezetten dicsőítő dalok voltak, noha az életünkhöz tartozó dolgokról szóltak. Az Isten nagyságáról, szépségéről jóságáról szóló dalok más természetűek. Úgy döntöttem, hogy én ezt szeretném csinálni, így akarom Istent dicsérni. A zenésztársaim pozitívan álltak ehhez a belső lelki változásomhoz. Vérfrissülést eredményezett a működésünkben. Más közismert előadók dicsőítő dalait kezdtük el
játszani.
– Hol?
– Többek között a kaposvári „Érints meg engem” imaalkalom zenei szolgálatát vállaltuk el mint egy dicsőítő csapat. Korábban Zoláék is zenéltek itt. A dicsőítés lett az elsődleges tevékenységünk. Ma már szentmiséken is szolgálunk. De még odahaza is külföldi dicsőítők zenéit hallgatom az interneten, a munka mellett van erre lehetőségem.
Programozóként dolgozom otthonról. Az internet számomra segítséget nyújt a dicsőítésben.
A világháló nélkül ma nem tartanánk itt. Az egész hatalmas előnyt jelent számomra a dicsőítésben, a dicsőítéshez. Ez egy remek lehetőség a harminc évvel ezelőtti állapotokhoz képest.
– Nem kell attól tartani, hogy a keresztény könnyűzene új stílusa lerombolja mindazt a gazdagságot, amelyet a kereszténység őriz?
– Ha valaki csak a keresztény könnyűzene szintjén éli meg a kereszténységét, azt inkább élményhajhászásnak nevezhetjük.
A keresztény könnyűzene azonban képes felerősíteni az egyház által őrzött kincsek értékét.
A dicsőítés egy imamód. Nem kizárólag a zenére vonatkozó fogalom: egyszerűen Isten dicséretét jelenti. Ez történik a szentmisében, vagy megvalósulhat akár a tetteink és a szavaink által. A kereszténységünk teljesedhet ki általa.
– És aki más zenei stílust kedvel?
– Vélhetően számukra más imaforma tudja ezt a fajta dicsőítő lelkületet megadni. Ma már tömegek közös nyelve lett a keresztény könnyűzene stílusa. Az ilyen dalok megfelelő szövegezéssel segíthetnek az embereknek közelebb kerülni Istenhez. Nem vesznek el semmit a több ezer éves keresztény értékekből és hagyományból.
– Vannak, akik úgy gondolják, hogy a keresztény könnyűzene túl manipulatív mondjuk a gregoriánhoz képest.
– Ha valaki még éppen csak belecsöppen a kereszténységbe, elképzelhető, hogy így érez. A kereszténységnek lehetnek olyan kincsei, amelyek a külső szemlélő számára idegennek tűnnek. Szerintem nem csak a könnyűzenének lehetnek manipulatív hatásai. A gregorián is kivált – illetve kiválthat – katartikus élményt, amennyiben az jól szólal meg. Inkább az a kérdés, hogy a személy mennyire nyitott Isten olyan mértékű dicséretére, amelyben már semmi más nem számít. A valódi dicsőítésben nem érdekes, hogy ki mit gondol rólunk, vagy hogy az ember mit gondol
önmagáról. Ezen az úton természetesen szabadon kell hagynunk mindenkit, hogy a dicsőítő éneklésbe önként csatlakozhasson. Fontos, hogy az egyén belülről keresse és találja meg az Istennel történő személyes találkozást.
– Az eufória hozzátartozhat a kereszténységhez és a dicsőítéshez?
– Az eufória talán nem kötelező elem. Ám ha úgy értelmezzük, hogy ez kilépés lehet, és egy korábbi állapotból a megújultabb állapotba viszi az embert, akkor pozitív dolog, és a keresztény életünk része. Isten soha nem erőszakos. Megvár bennünket. Nekem a dicsőítő imaalkalmak abban segítenek, hogy egyre közelebbi állapotba tudjak kerülni Istennel.
– Kindelmann Győző a szentségimádásban fedezte föl a dicsőítés maximumát, amikor Istennel szemtől szemben lehet. Neked katolikus dicsőítőként mit jelent a szentségimádás?
– Az „Érints meg engem” imadélután az Oltáriszentség jelenlétében folyik. Egyszer felfigyeltem az evangélium egyik mondatára: Mindazok, akik megérintették őt (Jézust), meggyógyultak (Mk 6,56b).
Megdöbbentő felismerés lett számomra, hogy minden szentmisében, amikor áldozom, ugyanez történik: megérintem Jézust, ő pedig gyógyít engem. Ez a rácsodálkozás nagyon sokat ad nekem.
Ettől függetlenül a csendes szentségimádás mint imamód – a maga teljes elcsendesülésével – még nem áll annyira közel hozzám. Az Oltáriszentség előtt énekelni, Istent dicsérni – ez már viszont teljesen az enyém: megérint benne Isten.
Kindelmann Győző: Istent dicsőíthetem szemtől szemben, kezemben a gitárommal
Fotó: Luthár Kristóf; kiemelt kép: Regényi Balázs fotója
