Karácsonyba borult szeptember
Szeptember vége van, kint sokszor ragyogó napsütés, 20-22 Celsius-fok. Minden évben születnek (általában háborgó) írások arról, hogy miért szükséges már ilyenkor piacra dobni a karácsonyi árucikkeket, ezzel „elbagatellizálva az ünnepet”. Hiszen még hol van karácsony (egyébként már csak 3 hónap), és különben is, előtte még lesz egy mindenszentek és halottak napja. Természetesen az utóbbihoz igazodva a karácsonyba öltöztetett plázák kirakatai ennek megfelelően halloween-tökös pompában díszelegnek.
Szóval miért borulnak az üzletek karácsonyi hangulatba már szeptemberben? Nem tudom, talán senki sem tudja igazán. Nehéz tagadni, hogy sokan október-november környékén már elkezdik beszerezni a szükséges ajándékokat, hogy az ünnep ne a bevásárlásról és beszerzésről szóljon.
De mi van akkor, ha ennyire várjuk a Megváltót? Vannak emberek, akik például egy nap étkezéstől étkezésig gondolkodnak. Nem lehetnek hát emberek, akik egy évben ünneptől ünnepig terveznek?
Miért ne várnánk a karácsonyt, az adventi időszakot? Minden fénybe és díszbe borul, az adventi vásárok szebbnél szebb tárháza tárul a kimozdulni vágyók elé. Ahogyan a nyárnak a sör, lángos, fürdőruha, úgy a télnek is megvan a maga –forraltbor, mézeskalács, korcsolya – mottója.
Az ősz és a tél az elmúlása mindannak, amit a tavasz ígért és a nyár adott. Talán természetes emberi reakció, hogy a szépet és a jót akarjuk ebben is meglátni, hiszen karácsonykor több a szeretet. Rengeteg gyűjtést szerveznek a rászorulóknak, és megnő az adakozások száma. Felélénkülnek a családi és baráti kapcsolatok, meghitté válnak az otthonok.
Hát miért ne várnánk már most a karácsonyt? Hiszen olyankor sokkal több a szeretet!
