A tradicionális és a modern egyedülálló ötvözete: Japán

Japán politikai élete, a császári dinasztia

Bár Japán államformája alkotmányos monarchia, az uralkodónak, aki a mindenkori császár (a nemzet és nép egységének jelképe), rendkívül behatárolt jogkörei vannak, feladata főként az ország diplomáciai képviselete. A valódi hatalom a miniszterelnök (kormányfő), valamint az Országgyűlés kezében összpontosul. Vagyis már

az államforma és annak gyakorlati működése kapcsán is erősen érzékelhető a tradicionalitás és a modernizmus kettőssége az országban: a japánok nagyon komolyan veszik a császári hagyományokat és a császári cím öröklődését.

Éppen ezt a folytonosságot szakította meg Akihito császár, amikor nemrég olyat tett, amire az utóbbi kétszáz évben nem volt precedens: harminc éves uralkodást követően gyenge egészségi állapotára hivatkozva lemondott a császári trónról, melyen így idősebb fia, Naruhito követi. 

Bár Japánban többpártrendszer működik, a Liberális Demokrata Párt (LDP) megalapítása után fél évszázadig mozdíthatatlan volt az ország vezetését illetően, ez alól kivételt csupán a 2007-től 2012-ig tartó időszak képezett, azóta azonban, visszaszerezve a többséget, stabilan kormányon vannak. Legesélyesebbnek mondható ellenfelük a Demokrata Párt (DPJ), amely magát a baloldalra sorolja. Ezen pártok mellett a parlamentben jelen van még az újonnan alakult radikális Japán Megújulás Párt, a Kómeitó párt, valamint az Ön Pártja.

Jelen cikket végzett politológusként jegyzem, a szigetország, annak kultúrája, társadalma és a benne zajló folyamatok egyik fő érdeklődési körömet képezik. Éppen ezért nagyon érdekes volt hallanom egyik orvostanhallgató ismerősömtől, aki szerencsés módon tanulmányai folytán egy kis ideig Japánban tartózkodott, hogy a japán társadalom végtelenül apolitikus. Nem igazán érdekli őket a politika (főként a fiatalokat, hazánk politikai helyzete iránt viszont élénken érdeklődést mutattak), nem mozgatja meg őket a választás, a jelöltek, a pártok és a pártok által képviselt különböző politikai irányzatok sem.

Ez megmagyarázza, hogy a júliusban megtartott felsőházi választáson (melyet nem meglepő módon a Liberális Párt nyert), miért volt csupán 16(!) százalék a részvétel, igaz, Japán esetében ez még így is 17 millió 62 ezer 771 ember részvételét jelenti.

Az össznépességhez viszonyítva azonban ez a szám elenyésző. A lakosság legnagyobb része úgy gondolja, szavazata nem számít a politikai élet alakulásában, csupán egy a sok közül, így a politikai célú plakátok legtöbbször nem az adott jelölteket reklámozzák, hanem arra buzdítják a lakosságot, hogy ugyan, legyenek szívesek elmenni szavazni. 

Kako hercegnő magyarországi látogatása

Kako hercegnő, Akihito császár másodszülött fiának lánya 2019-ben diplomázott pszichológiából a tokiói Nemzetközi Keresztény Egyetemen, nemrég pedig sor került első hivatalos látogatására is, melynek úti célja éppen Magyarország és Ausztria volt, ugyanis

idén ünnepeljük a magyar-japán (és az osztrák-japán) diplomáciai kapcsolatok 150. évfordulóját.

A 24 éves hercegnő gyönyörű kimonóban érkezett a Sándor-palotába, ahol Áder János köztársasági elnök és felesége fogadták őt. Kako hercegnő rendkívül népszerű a japán fiatalok körében, nem csak saját korosztályát, de általában a nőket is könnyen meg tudja szólítani.

Hatnapos látogatása alatt a hercegnő több helyre is ellátogatott, járt például az ELTE Bölcsészettudományi Karának japán tanszékén, de ellátogatott Bábolnára, valamint Pannonhalmára is. Mindezen helyszínek mellett felkereste a Herendi Porcelánmanufaktúrát is, ennek oka pedig nem más volt, minthogy a japán nemzeti sport, a szumó bajnokai több mint 30 éve herendi trófeát vehetnek át teljesítményükért.

A hercegnő bábolnai látogatása azért is különleges, mert

1889-ben a japán császári követek egykor Bábolna legjobb katonalovaiból válogattak az udvar számára, vagyis a császári udvar lovaiban magyar vér is folyik.

A hercegnő a Ménesbirtokon a körbevezetést követően az arab, az angol és a Shagya telivéreket tekintette meg. 

Kako szülei, Akisino és Kiko 2009-ben jártak Magyarországon, és habár Abe Sindzó japán miniszterelnök még nem járt hazánkban, a magyar diplomácia képviselői gyakori vendégek Japánban. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter legutóbb idén augusztus végén, Orbán Viktor miniszterelnök pedig 2013-ban tett látogatást a szigetországban. Magyarország és Japán gazdaságilag, kulturálisan és diplomáciailag is nagyon jó kapcsolatot ápol. 

Demográfia és társadalom

A japán társadalom rendkívül zárkózott, és számos problémával kell szembenéznie. A legfőbb ezek közül az elöregedés fenyegető jelensége: 2017-ben a japán társadalom több mint 27 százaléka 65 év fölötti volt, míg a 14 év alattiak száma nem éri el az összlakosság 13 százalékát sem. Az emberek rendkívül zárkózottak, a fiatalok egymástól elhidegülten élnek. A fiatalok szexuális igényeiket a legtöbb esetben a modern technológia vívmányai segítségével élik ki, így saját bevallásuk szerint valódi hús-vér partnerre sem emberileg, sem fizikailag nincs igazán szükségük. Szomorú, de igaz: hatalmas mértékű az aszexualitás a japán társadalomban. 

A női társadalomra így hatalmas nyomás nehezedik, holott a lelassult növekedés miatt a munkaerő több mint 64 százalékát kitevő nők többsége minél tovább igyekszik állásban maradni.

Ebből adódóan a gyermekvállalás is kitolódik, Japánban ugyanis a családanyák feladata kizárólag a háztartás vezetése, valamint a gyermeknevelés. 

A mélyben megbúvó okok miatt az állam népességnövelő stratégiája sem válhat be igazán, ugyanis a harminc év alattiak párválasztási szokásai, a házasodási kedv csökkenése, az aszexualitás, a fiatalok elszeparálódása (a japánok számára egyébként is hatalmas nehézséget jelent egy másik személy irányába történő kezdeményezés) mind az elöregedő társadalom egyre növekvő problémájához vezetnek. 

2050-re a jelenleg 126 milliós lakosság több mint 20 millió fővel csökkenhet, amelyben az idősek már a népesség 38 százalékát teszik ki. Így, hiába Japán a harmadik gazdasági nagyhatalom az USA és Kína után, az elöregedés következményei – a növekvő szociális és jóléti kiadások miatt – várhatóan a gazdaságban fognak lecsapódni. (Japánban már így is a legmagasabb, a hazai össztermék 238 százalékának megfelelő mértékű az államadósság). 

Japánban az egyik legmagasabb az öngyilkosságok aránya.

Sokak szerint ez a vallásosság hiányának tudható be, ugyanis, bár a lakosság legnagyobb része sintó vallású, hitüket nem gyakorolják, a vallás nem képezi fontos részét életüknek.

Ilyen statisztikák mellett az állam kénytelen befogadóbbnak mutatkozni a külföldiekkel szemben, valamint rengeteg fiatal kínai vendégmunkás dolgozik Japánban, sok esetben sajnos illegálisan, embercsempészet által. Mindazonáltal szigorú szabályokat állapítanak meg a Japánba érkező lakók, illetve vendégmunkások számára, védve országukat, kultúrájukat. 

Tradicionális japán nyelvük ma már rengeteg angol szleng szót tartalmaz főként a fiatalok körében, valamint szinte mindenre nyitottak, ami Amerikából érkezik. Éppen ezért a társadalom és kultúra megvédése a kívülről érkező hatásoktól az állam egyik elsődleges célkitűzése. 

Úgy tűnik tehát, Japánnak számos problémát kell majd orvosolnia a jövőben, tennie kell mindezt úgy, hogy tradicionális értékeit, örökségét, valamint egyedülálló kultúráját is sikeresen megóvja közben. Mit is mondhatnánk erre mi itt, Európa szívében 2019-ben? Nem mást, minthogy üdv a klubban, Japán!  

***

A cikk megírásához segítséget a Wikipédia és az everythingaboutthehouseofwindsor.blog.hu nyújtott.