Egy fénykép margójára
A helyszín meghatározása nem lehet nagy kunszt, talán még a laikus szemlélő is felismeri, hogy a Széll Kálmán tér Attila út felé eső villamosalagútjáról van szó. Ezért nem is a helyszín, inkább a készítés idejének meghatározása jelenthet kihívást. Lássuk, hogy miért!
A képen látható magyar gyártmányú Ganz UV (U típusú távvezérelt motorkocsi) villamos egyik korai változata, a Ganz TM látható, amelyet a második világháború után a köznyelv elnevezett „Stukának”, mivel a villamos hangja nagyon hasonlított a német Junkers Ju-87 „Stuka” zuhanóbombázó hangjára. A németek az ellenség félelemérzetének fokozására a repülőgép orrára egy úgynevezett „berregő szirénát” helyeztek (ugyanolyan, mint a légoltalmi sziréna hangja), amelyet a megnövekedett légellenállás működtetett.
Amint a gép előre bedőlve bombázásba kezdett, a sziréna félelmetes hangot adott ki. Ez a villamostípus volt az egyik legelterjedtebb a szocializmusban, és egészen a 2000-es évek elejéig szolgálta a fővárosiakat. Ezért is gondolnám azt, hogy a fénykép a második világháború után készülhetett. Az ötvenes-hatvanas évek teóriáját erősíti az is, hogy a háttérben még a régi „gombák” láthatók (a pesti köznyelv így hívta a Moszkva téri villamosmegállókat), amelyek a tér jellegzetes építményei voltak egészen a piros metró 1970-es átadásáig. Az emberek viselete, a képbe benyúló kandeláber típusa, a háttérépületek, a korlátok és a vezetéket tartó oszlopok sem ébresztenek kételyt bennem a korábban meghatározott időszakot illetően.
A probléma akkor kezdődött, amikor megnéztem, hogy a 44-es viszonylat (járat) mit keres a Moszkva téren, tudniillik gyerekkoromban a Keleti pályaudvar és a Rákos-patak között közlekedett, és csak 1964-től járt pár évig a Moszkva térig. Ha azonban ez a kép 1964-ben készült volna, akkor már látszana a piros metró építése a háttérben. Itt elkezdtem gyanakodni. Kiderült, hogy a képen látható Ganz TM típus számos példánya már a háború előtt is járt Budapesten, és akkor a 44-es járat többek között a Széll Kálmán teret is érintette. Sőt, a Moszkva téri „gombák” a tér 1940-es átépítésekor épültek. Ekkor kezdtem jobban szemügyre venni azokat a részleteket, amelyek eddig elkerülték a figyelmemet. Ilyen például az, hogy a rámpán található fű szinte új, alig látszódik néhány gyomnövény rajta.
A villamosalagút, a járda és a töltés kinézetre olyan, mintha előző nap adták volna át. Mivel a villamosalagutat 1940-ben avatták, a ’40-es évek elejére változtatnám a korábbi évszámot. De itt jött a perdöntő bizonyíték: egy apró táblát helyeztek el a villamos járat jelzőtáblája alatt, amely felirata „JOBBRA HAJTS!”. Utánajártam, hogy Budapesten a baloldali közlekedésről a jobboldalira 1941. július 6-án reggel 3 órától kellett áttérni. A képen látható fák kopaszok, az emberek téli kabátban láthatók, így bizonyos, hogy a fotó télen készülhetett, egészen pontosan 1941 decembere és 1942 márciusa között a Száll Kálmán téren. 
Szomorú helyszín ugyanakkor ez az átjáró. Két-három évvel a fénykép készítése után az átjáró és a környéke tömegmészárlás helyszíne volt. A várból kitörést megkísérlő SS, Wermacht, nyilas és sajnos nagyon sok a vár védelmére rendelt székely és reguláris honvéd egységek szinte teljes személyi állománya elesett a tér másik oldalán felállított szovjet nehézfegyverek pergőtüzétől. Egyes beszámolók szerint a kora este kezdődött kitörés (amire a szovjetek árulás következtében előre felkészültek) első pár órájában nappali világosság volt a nyomjelző lövedékek fényétől. Reggelre több ezer ember holtteste borította a Széll Kálmán teret és a környező utcákat. Szörnyű ebbe belegondolni még akkor is, ha az áldozatok többsége náci volt.
Fecske Gábor László
