Vívódás az ősi hagyományok és az ismeretlen jövő között

Az utolsó buddhista királyságban, Bhutánban felnőtt egy olyan nemzedék, amelyiknek meg kell küzdeni a hagyományok korlátaival és a generációk közti szakadékkal. A monostor gyermekei című dokumentumfilm két kamasz, Gyembó és húga, Tashi életébe enged bepillantást, akiknek sorsát előre eldöntötték az évszázados hagyományok. A filmet szeptember 22-én 16 órakor vetítik a Tabán Art Moziban, az Ars Sacra Filmfesztiválon.

Zurbó Dorottya rendezőnőt mindig is vonzották a keleti kultúrák, és nem ez az első film, amit ebben a témában forgatott. A monostor gyermekeit volt osztálytársával, Arun Bhattaraittal együtt rendezte, aki maga is Bhutánból származik.

A Himalaya lábánál fekvő, alig 750 ezer fős államban az idősebb generáció még nagyon komolyan őrzi azokat a hagyományokat, amelyek évszázadok óta meghatározzák életüket.
Az utóbbi években erre az elszigetelt területre is beszivárgott a nyugati kultúra és életmód, az internet és a média világában felnőtt egy új generáció. Ily módon hatalmas szakadék keletkezett az itt élő családokban, megtört a kommunikáció a gyermekek és szüleik között.

A film két kamasz életét követi, Gyembójét és húgáét, Tashiét. A két fiatalnak mindene a foci, amint kiszabadulnak kötelességeik alól, azonnal kedvenc sportjuknak hódolnak. Tashi még az első női nemzeti futball-csapat egyhetes válogatótáborába is jelentkezik – és életében először elhagyja otthonát.

Amíg Tashi meglepően nagy szabadságot élvez, és szülei nem gátolják meg abban sem, hogy „fiúsabb” legyen az átlagnál, addig Gyembó a hagyományok kőkemény falaiba ütközik. Édesapjuk ebben a kis himalájai faluban a monostor őrzője. A tisztség évszázadok óta apáról fiúra száll a családban.

Az édesapjuk által megismerkedhetünk a szakrális hagyományokkal és rítusokkal, amelyek ebben a közösségben még ma is élnek. A táj és a monostor festői szépsége csak még jobban kiemeli Bhután örök értékeit. A felcseperedett új generáció azonban magában hordozza a változást, ami nem jár az értékek elvesztésével.

Gyembónak követni kellene a családi hagyományt, szerzetesi iskolába kellene vonulnia – fel kellene adnia egész eddigi életét. A film, a fiú néma lázadásáról szól, nyíltan nem tiltakozhat, hiszen itt nincs kultúrája a szülők elleni fellépésnek és az önmegvalósításnak. Gyembó a lehetőségein belül elszántan küzd azért, hogy szakítva a hagyományokkal a saját útjára léphessen.

Egy hétköznapi család életébe nyerünk bepillantást, ahol a mai generációnak ki kell vívnia a saját szabadságát, és döntést kell hoznia saját sorsáról.

Kiemelt kép forrása: ars-sacra-hu