„Életre ítélt a bomba” – Egy 99 éves látszerész története
Nemeskéri Emma az I. világháború idején, egy ötgyermekes család legfiatalabb gyermekeként jött a világra. Nehéz körülmények közé érkezett mert hiába volt édesapja tanárember, a háború nem kímélte a családot. Szülei, hogy az itthon rá váró sanyarúságoktól megmentsék a legfiatalabb gyermeküket, a Gyermekmentő Ligával Belgiumba küldték. Ott egy gabona nagykereskedőhöz került, majd egy svájci intézetben tanult, rendezett, jó élete ellenére azonban mindvégig hazavágyott. Tizenhárom évesen került vissza Magyarországra, ahol szeretett édesanyja halálhíre fogadta. Testvérei idegenkedtek kishúguktól, aki a flamandot és a „switzer düts”-t keverte a magyarral, és nehezen találta a helyét.
Szeretett volna egy olyan mesterséget kitanulni, amiből később is meg tud élni. Amikor édesapja szemüvege eltört tulajdonképpen a véletlen sodorta a látszerész szakma felé. A kis Emma bejárta fél Gödöllőt, hogy találjon valakit, aki megjavítja a pápaszemet. Majd amikor látta, hogyan készül a szemüveg, elhatározta, ezzel fog foglalkozni. De sajnos akkoriban a még oly erős elhatározás is kevésnek bizonyult. Két komoly akadálya is volt annak, hogy erre a pályára lépjen: egyfelől ez akkoriban férfiszakmának számított, másfelől drága mulatság volt a képzés.
Emma üzletről üzletre járt, de sehová sem vették fel tanulónak. Hiszen, mint említettük, lányoknak eleve nem volt helyük ebben a szakmában, mert erős fizikum kellett hozzá. De ő nem adta fel, és végül az unokatestvére ajánlásával bejutott a Libál Optikába, a céghez 78 éven át hűséges maradt.
Akkoriban pezsgett az élet az üzletben, a II. világháború előtt nemcsak optikát, hanem erőmérőt, szélsebességmérőt és fokolókat is árultak. Emmi néni hamarosan üzletvezető lett, az előléptetés nagyon jól jött, mivel fiatal kora ellenére egész családját ő tartotta el.
A háború alatt egy nagyon súlyos balesetet szenvedett. Egy bombázás során az óvóhelyen három emeletnyi törmelék zuhant rá, komoly fejsérülést okozva. Egy interjúban úgy emlékezett vissza: „Életre ítélt a bomba.” Emmi néni emberfeletti küzdelem után ismét talpra állt, felépült a tragédiából és teljes szívével választott mesterségének élt.
A háború után a szerelem is rátalált Brassai József személyében. Férje imádta, és azt is nagyra értékelte, hogy hitvese ilyen elhivatott a szakmája iránt. Csak azt az időt időt sajnálta, amit felesége munkájával és nem vele töltött.
Emmi néni egy olyan örökséget őrzött a kis üzletben, aminek felbecsülhetetlen az értéke. Ami a lelke a Libál Optikának, az fikarcnyit sem változott az elmúlt száz esztendőben. Maga a történelem elevenedik meg a falak között.
Száraz Eszter dokumentumfilmje nemcsak a mindig mosolygó, magával ragadó Emmi néni életútját mutatja be, hanem a látszerész mesterség műhelytitkaiba is bepillantást enged. Ráadásul Budapest elmúlt száz évét is nyomon kísérhetjük. Persze szigorúan Emmi néni szemüvegén keresztül.
Forrás: optikamagazin.hu
Kiemelt kép forrása: ars-sacra.hu
