Egy társulat, ahol az értelmi sérülteké a színpad
Elek Dóra mindig is színházzal akart foglalkozni, és érettségi után a francia-magyar szakra jelentkezett sikertelenül – és ez a legszerencsésebb fordulat lett az életében. Párizsban tanult színháztudományt, ahol a rendezéstől kezdve a díszlettervezésen át a színházgazdaságig mindennel foglalkozott. Ezekben az években ismerkedett meg egy különleges belga társulattal, melynek tagjai down-szindrómás színészek voltak.
A fiatal rendező egy másfajta színházról álmodott, és pár évvel később sem tudta elfelejteni a belga társulatot. Felkereste őket, és egy hetet töltött náluk, hogy közelebbről megismerhesse munkájukat. Budapestre hazaérve azonnal felkereste azokat az intézményeket, amelyek sérült emberekkel foglalkoznak. Majd belevágott a megvalósításba, és meghirdette, hogy színház indul értelmi sérülteknek.
Olyan színházat akart létrehozni, amelyben ezek az emberek teljes jogú alkotókként léteznek. Nem sajnálatból állhatnak a színpadon, hanem mert tehetségesek, és ott a helyük.
Először a Ferencvárosi Művelődési Ház fogadta be a társulatot, de ma már saját otthonnal büszkélkedhetnek. A harmadik kerületi épületben nem csak a próbák folynak, hanem saját színháztermük is van, amelyben az előadásokat tartják, és itt működik a művészeti központjuk is.
Ebben a művészeti központban sajátíthatják el mindazt, ami egy színésznek elengedhetetlen: beszédtechnikát tanulnak, mozgást, éneket és képzőművészetet is. Ez az ő saját Színművészeti Egyetemük. Kezdetben csak a társulati tagokkal foglalkoztak, de ma már nyitott műhelyként működnek.
Felmerülhet a kérdés, hogy színházi emberként, gyógypedagógiai szakképesítés nélkül hogyan lehet értelmi sérültekkel színházat csinálni. Éppen ez a titok. Hogy ez nem egy pedagógiai foglalkozás vagy művészetterápia, ez maga a művészet. Elek Dóra a kezdetektől fogva elhivatott rendezőként vezeti a társulatot, ezért is születhetett meg ez a páratlan társulat.
Amikor ezek az emberek a színpadra lépnek, előadóművészként vannak jelen. Ebben a társulatban nincs vezető színész, minden tag egyenrangú. Nagyon érzelmes alkotók, akiknek ugyan kevesebb az önkontrollja, de éppen amiatt tudják ennyire szabadon megmutatni a karakterek mélyebb arcát.
A különleges társulat már szinte egész Európát bejárta, voltak Afrikában és Indiában is. Erről az indiai utazásról szól Elek Dóra filmje, amely a Baltazár Színház egy új, spirituális oldalát mutatja meg.
Források: baltazarszinhaz.hu
Kiemelt kép forrása: ars-sacra.hu
