Isten a színfalak mögött dolgozik – Noel Richards a Vasárnap.hu-nak
– Jövőre, a Stadion 2020 rendezvény keretein belül keresztények tízezrei töltik meg az új Puskás Stadiont. A te hívásodra már megtelt a Wembley, és Berlinben is megismétlődhetett ugyanez. Most Budapest következik?
– Amikor a Wembley Stadionban rendeztünk egy hatalmas eseményt 1997-ben, ott volt valaki Magyarországról, aki akkor épp Londonban tartózkodott, és eljött a rendezvényünkre. A stadionban szerette volna a magyar zászlót lengetni, ami viszont nem volt nála. Így hát készített egy zászlót papírszalvétákból: piros, fehér és zöld szalvétákat lengetett. A zászlóra Magyarország nevét is ráírta. Ez a kedves gesztus az egyik videón is látszik. És amikor László Viktor, az Ez az a nap magyarországi eseményeinek gazdája látta ezt a videót, arra gondolt, hogy a Wembley-hez hasonló dolgot Magyarországon is kellene szervezni. Ugyanebben az évben a londoni esemény hatására néhány barátom levelet írt nekem. Azt mondták, hogy ilyen alkalmaknak meg kell valósulniuk olyan városokban is, mint Berlin, Budapest vagy Barcelona. Ezek után leültem ezekkel a barátaimmal, és azt kérdeztem tőlük, hogy ismernek-e valakit Magyarországról, aki ebben a tervben segíteni tudna. Ekkor ők már ismerték Viktort. Egy évvel később sikerült is kapcsolatba lépnünk. Azt hiszem, Prazsák Lacival együtt elmentünk, és közösen imádkoztunk a régi stadionban, a Népstadionban. Szóval 1998-ban találkoztunk, de a kapcsolat Magyarországgal számomra a Wembley stadionban kezdődött. Viktorral pedig azóta is barátok vagyunk.
– Egy sor véletlennek tűnő esemény és mozzanat, amely valójában Isten tervének része volt?
– Így van, Isten a színfalak mögött dolgozik.
– Így indult a Wembley is?
– Tegnap este beszélgettem egy barátommal mindarról, ami itt, Magyarországon történik. Hasonló légkörben készültünk a Wembleyben megrendezett eseményre ’97-ben, hasonló érzések voltak bennünk. Az emberek összegyűlnek, mert együtt szeretnének lenni ugyanazon a különleges helyen és ugyanabban az időben.
Egy emberként szeretnék dicsőíteni Istent, a királyok Királyát, az urak Urát a stadionban. Egységben vannak.
Az egész nem arról szól majd, hogy éppen ki van a színpadon. Ugyanez történik majd jövőre a Puskás Stadionban. A szervezés nagy kihívása László Viktor és az Ez az a nap csapata számára, hogy ne veszítsék el a fókuszpontot – hogy mindez nem a legaktuálisabb keresztény szupersztárról szól, hanem elsősorban Istenről és az őt imádó emberekről.
– Hogy látod kicsit távolabbról szemlélve a folyamatokat: jó irányba haladunk?
– Azt érzem, hogy itt elindult egy belső dinamizmus az emberek között. Mindig ezt érzem, amikor Magyarországra érkezem. A tömegek gyülekeznek, és ez nagyon izgalmas. A lényeg azonban, hogy a fókuszpontot a helyén kell tartani: szeretnénk összegyűlni, szeretnénk dicsérni az Istent. Szerintem nagyon jó dolgok születnek majd július 18-án!
–Nem a Puskás Stadion az egyetlen aréna, amely épül ma Magyarországon. Látsz ebben valamilyen összefüggést? Minden aréna arra lenne hivatott, hogy keresztények megtöltsék azokat?
– A lényeg mindig az, hogy Isten rendelkezésére tudjunk állni. Lehet, hogy csak egyetlen nagy stadiont jelöl meg Isten az ő dicsőítésére, míg más országokban más stadionokat. Csakis arra szabad indulnunk, amerre érezzük, hogy Isten vezet minket. Mint az emberek általában, szeretünk szervezkedni. Azt gondoljuk, hogy ami egyszer működött, az más helyeken is működhet. Ez nem biztos, hogy Isten akarata szerint való. Valaki egyszer azt mondta: ha Isten valamit akar, akkor ki is fizeti az árát, ha pedig Isten nem akarta azt, mi fogjuk kifizetni. Ezért nagyon kell figyelnünk arra, hogy ne előzzük meg Istent, miközben ő cselekszik.
– Nem egyszerű ezt gyakorolni…
– Csak figyeljük meg, mit tesz Isten a következő 12 hónapban, ahogy készülődünk 2020 júliusára. Mindig meg kell kérdeznünk: „Istenem, elértünk idáig – mi legyen a következő lépés?” Elég, ha a következő lépést látjuk.
Ha pedig elértünk valahová, érdemes körbenéznünk, hogy Isten hová juttatott már el bennünket.
– Csiszér László mondta, a magyarság megújulása személyesen a mi szívünkön keresztül kezdődik. Mit javasolsz azoknak, akik bármelyik keresztény közösségben dicsőítést vezetnek, vagy közösségvezetők? Hogyan kezdjék el ezt a megújulást?
– Pusztán egy stadionbeli esemény nem változtat meg egy országot. Mindössze megérintheti az emberek szívét. Isten mind a sok tízezer emberrel különféle módon találkozik. Lesznek emberek, akik azt gondolják majd: „Azt szeretném tenni, amit Pat Barret tesz, vagy azt szeretném tenni, amit Noel tesz!”. Mások felismerik, hogy mit kezdjenek az életükkel. Isten mindenkit másféle, személyre szabott módon szólít meg. Bizonyára lesznek olyanok is, akik akkor döntenek először Jézus mellett, és kereszténnyé lesznek. Az, hogy együtt leszünk egy helyen, bátorítani fog majd bennünket, hogy azt követően visszamenjünk a községeinkbe, falvainkba, városainkba, és megéljük ott az evangéliumot. Nem az a fontos, hogy mit mondunk, hanem hogy hogyan élünk.
A megújulás velünk kezdődik, egyénenként.
Ha mi éjjel-nappal Isten jelenlétére figyelve éljük az életünket, amikor emberekkel találkozunk, beszélgetünk velük, akkor ezek a beszélgetések megváltoztathatják életüket. Számítsunk a csodára! Számítsunk arra, hogy Isten szeretete által jó dolgok fognak történni, ahogy érintkezésbe kerülünk a közösséggel, ahol élünk.
Isten szeretete sokféle módon működik. Nem egy találkozón vagy rendezvényen fog megjelenni, hanem azon keresztül, ahogy napi szinten közösségben élünk, ahogyan együtt éljük meg az evangéliumot.
– Az evangélium megélése a Stadion 2020 nélkül is lehetséges?
– A Stadion 2020 buzdítás az emberek felé, hogy éljék meg az evangéliumot a mindennapjaikban. Ebben a lényeg, hogy készen álljunk mindarra, amit Isten vár tőlünk. Énekesek, dalszerzők, dicsőítésvezetők kérjék Istentől: „Segíts saját karakterem fejlődésében! Ne csak az adottságaim fejlődésében segíts. Segíts rátalálnom a karakteremre, hogy sok-sok éven át képes legyek őszintén követni téged”. Aki nem engedi, hogy saját karakterének kifejlődésében Isten segítsen, az idő múlásával el fog veszni. Szolgáló szívűeknek kell maradnunk, hiszen ezért vagyunk a világon. Az élet nem rólunk szól, hanem arról, hogy szolgáljuk Istent, hogy szolgáljuk Isten népét, szolgáljuk a közösségeinket. Ehhez
mindig tisztáznunk kell, hogy ki áll a középpontban!
– Vagyis a saját helyi közösségeinkben való szolgálatra kell nagyobb hangsúlyt fektetnünk?
– Igen! A nagy rendezvények ugyan fontosak, ahogy a bibliában is látjuk: ott is vannak napok, amikor az emberek összegyűlnek, sokan egy helyre. De fontos mozzanat, hogy a nagy rendezvények, találkozások után visszatérünk a közösségeinkbe, magunkkal visszük az üzenetet, amely által megváltozhatunk, és azt beépíthetjük az életünkbe.
– Hogyan segít ebben a dicsőítő zene?
– A zenének nagyon sokféle szerepe van, de amikor ezeket a dalokat énekeljük, magunkat is taníthatjuk Isten természetére, karakterére. Azzá válunk, amit énekelünk. Sok dal segít, hogy újragondoljuk a hitünket.
A zene nagyon fontos, mert szerves részét képezi a mindennapjainknak, ott van mindenhol. A dalok fontos szerepet játszanak közösségeink megérintésében.
A dalszerzőket gyakran bátorítom, hogy ne csak a gyülekezetüknek írjanak dalt. Írjanak olyan dalokat, amelyekkel bárkihez eljuthatnak. Hogy az emberek ne csak a közösségben énekelhessék ezeket a dalokat, hanem bárokban, klubokban, színházakban!
Keresztény emberként feladatunk, hogy a művészet minden területére eljussunk, és terjeszkedjünk Jézus örömhírével.
– Mit jelent számodra, amikor Jézusról, a bajnokról énekelsz?
– Jézus a világ bajnoka. Az egész világon minden ember bajnoka. Az igazság, az igazságosság, a jóság, a kedvesség bajnoka. Ő a mi bajnokunk és a világ bajnoka is. Ezért ünnepeljük őt akár hatalmas stadionokban is. Évekkel ezelőtti álmom, hogy töltsünk meg stadionokat dicsőítéssel. Álmodjunk álmokat Istennek! Ezt üzenem a gyülekezeteknek: menjetek, és álmodjatok! Legyél üzletember, ha az szeretnél lenni, de Isten dicsőségére légy az! Segíts az embereknek találkozni az Istennel, aki jelen van ma is!
Isten velünk van mindig és mindenhol. Jelen van Budapest minden utcájában. De a dicsőítés közben könnyebben megnyílunk Isten jelenlétére.
Ez összekapcsolja Angliát Magyarországgal, az egyik stadiont a másik stadionnal. Részeseivé válunk egy folyamatnak. Sok évvel ezelőtt indultunk, dicsértük Istent, aztán megtelt egy stadion. Aztán más dolgokat is tettünk, Viktor is tette a maga dolgát. És folyik ez a folyó, amelybe olyan jó belemerülni!
Fotó: Vasárnap.hu
