Az idén 400 éve, hogy három keresztény fiatal vértanúhalált halt hitéért. Rájuk, a kassai vértanúkra emlékezünk ma, akik napjaink keresztényüldözése közepette is jó példával járnak előttünk.
Márk 1588-ban született Križevacban. Családi neve valószínűleg Stjepinac volt. Középiskolai tanulmányait Grazban végezte, ahol később bölcsészetet is tanult. Később a zágrábi egyházmegye papnövendékeként került Rómába, a római Collegium Germanicum et Hungaricumba, ahol négy év múlva, 1615-ben pappá is szentelték. Hamarosan Pázmány Péter érsek figyelt fel rá, és meghívta az Oláh Miklós prímás által létesített nagyszombati papnevelő intézetbe. 1618-ban már esztergomi kanonok, komáromi főesperes, valamint a káptalan Széplakon található birtokának uradalmi igazgatója lett. Széplaki jószágigazgatósága idején részt vett 1619 júliusában azon a nyolcnapos lelkigyakorlaton, amelyet Homonnán tartottak, s amelynek végén Márk későbbi vértanútársa, Menyhért letette utolsó szerzetesi fogadalmát.
Menyhért (családi neve Grodziecki) a sziléziai Cieszynben született egy – a galíciai Grodekből származó – lengyel családban, valószínűleg 1584-ben. Gimnáziumi tanulmányait Bécsben végezte, majd 1603-ban Brünnben (ma: Brno) belépett a jezsuita rendbe. Teológiai tanulmányait Prágában folytatta, ahol 1614-ben kinevezték a Szent Vencel-kollégium igazgatójává. 1618-ban beosztották tábori lelkésznek a kassai helyőrség német és különféle szláv anyanyelvű katonái mellé.
István 1582-ben született az erdélyi Alvincen. Az ősi szentmiklósi és óvári Pongrácz család sarja, amely család már a 13. században szerepet játszott az akkori Észak-Magyarország történetében. Középfokú tanulmányait Kolozsváron végezte a jezsuiták kollégiumában. 1602-ben lépett be a brünni jezsuita noviciátusba. Ezt követően Klagenfurtba, Laibachba (ma: Ljubljana), majd Grazba került. 1615-ben került Homonnára a jezsuita kollégiumba tanítónak és hitszónoknak. Kassára őt is 1618-ban küldték, hogy ott a helyőrség magyar ajkú katonái, valamint a csekély számú katolikus egyházközség lelkipásztora legyen. Érkezését megelőzte a híre: homonnai működése annyira sikeres volt, hogy Alvinczi Péter, Kálvin híveinek híres kassai prédikátora panaszt tett ellene Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnél: „amíg ez az egy jezsuita él, addig felekezetünk nem remélhet nyugtot.”
A fejedelem támadása 1619 augusztusában Sárosban találta Pongráczot, aki késedelem nélkül Kassára sietett. Ide menekült Bethlen vezérének, Rákóczi Györgynek hadai elől Körösi Márk és Grodziecki Menyhért is. Kassán szeptember 5-én vette kezdetét a három atya különféle módokon való kínzása, aminek a célja volt, hogy a katolikus hit elhagyására, és a protestáns elvek megvallására bírják őket. Két napig zárkában őrizték és éheztették, de miután nem tudták hittagadásra bírni őket, szeptember 7-én Márkot és Menyhértet lefejezték és a közeli pöcegödörbe dobták földi maradványaikat. Mivel Istvánt is halottnak vélték, így őt is társai mellé dobták.
Eperjesi István sekrestyésük az elbeszélések szerint István nyöszörgésére lett figyelmes, ám mivel ő maga is fogságban volt, nem tudott segíteni. Hosszas kínok közt István is életét vesztette.
hirdetés
A három kassai vértanú plakettje Kassán
A három vértanú boldoggá avatási eljárását még 1628-ban elindította Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek. Sokáig kellett várni az eredményre: 1905. január 15-én Szent X. Piusz pápa engedélyezte nyilvános tiszteletüket. Szent II. János Pál pápa szlovákiai látogatása alkalmával, 1995. július 2-án avatta szentté a három fiatal vértanút. Az esztergomi bazilikában tiszteletükre szentelt oltárban őrzik ereklyéiket.
A négyszáz éve történt események tükrében akkor sem látunk könnyű helyzetet, ha napjaink helyzetét mérjük fel. A keresztények üldözését világszerte vizsgáló utolsó átfogó jelentés, amelyet 2018. november 22-én mutattak be Olaszország szentszéki nagykövetségén, igen súlyos helyzetet tárt fel. Eszerint 300 millió keresztényt üldöznek vagy különböztetnek meg hátrányosan világszerte. Ezzel alátámasztva azt, hogy a kereszténység jelenleg a legjobban üldözött vallási csoport a világon. A kutatásban 38 olyan országot említettek, ahol súlyosan megsértik a vallásszabadságot – írja a Magyar Kurír egy korábbi cikkében. A statisztikák azt mutatják, hogy a világon több mint 245 millió ember szenved diszkriminációt, alapvető emberi jogaik közül a vallási és lelkiismereti szabadság elnyomását.
Bár a kereszténység kezdeteitől fogva fogva jelen van a probléma, mégis idén május 28-án határozott úgy az Egyesült Nemzetek Szervezete, hogy augusztus 22-ét a vallásüldözés áldozatainak nemzetközi emléknapjává nyilvánítja. Hiánypótló döntés volt, melynek célja, hogy még inkább felhívja a figyelmet a válságos helyzet jelentőségére.
A vértanú atyák történetét felelevenítve meg kell látnunk, hogy ma is szükség van bátor hitvallókra a világ számos pontján, de a mindennapi életünkben, szűkebb környezetünkben nekünk is hitvalló keresztényekként kell élnünk. Hiszen nemcsak a Közel-Kelet térségeiben van jelen a keresztényüldözés és érik nap mint nap erőszakos bántalmak testvéreinket, hanem a mai „modern liberalizmus” világában is.
Ezek többségükben egyelőre szóbeli ráerőltetések, amelyeket példának okáért az LMBTQ+ mozgalom által indított kampányok keretében kapunk. Legfinomabb esetben is olyan jelzőkkel bélyegeznek meg bennünket, mint hogy a férfi és nő kapcsolatából sarjadó házasság nem trendi; egy gyermeknek javára válhat, hogy két „anyuka” vagy éppen két „apuka” a nevelője (erős kétségeim vannak e tekintetben afelől, hogy a „szülő” kifejezést lehet rájuk alkalmazni). A Pride fesztiválok térhódításával, a köztereinken akár gúnyos, egyházat gyalázó megnyilvánulásaival, a reklámok „melegségével” és „színességével” már kérdezés nélkül „beköltöznek” otthonainkba is. Mindeközben elavultnak állítják be azokat az értékeket, amelyek évezredeken át előrevitték az emberiséget és megtartották azt, hiszen a természeti törvényből fakadnak és Isten tökéletesen megfogalmazott 10 szavában mindent megadott, ami érték és követendő.
Ilyen ingerek közt kell keresztény- és kultúrhagyományunk megőrzése és továbbadása által tettekben is hitvallóknak lennünk. Illetve azon ellenállással, hogy nem engedjük magunkat észrevétlenül is beszippantani a „követendő példa” által, ami ma állítólagosan „trendi” és „szabad”.
Fotók forrása: wikipedia.org
Forrás: S4C.News, magyarkurir.hu.
