Tiszteletüket fejezték ki a vadászok védőszentjük előtt
Szent Hubertusz püspök, Szent Euszták vértanú és Piacenzai Szent Konrád remete egyaránt a vadászok patrónusai. Magyarországon Szent Hubertusz kultusza vert leginkább gyökeret, hozzá fohászkodnak a vadászok a siker reményében, és neki adnak hálát, ha tarisznyájuk nem marad üresen. Jeles alkalmakkor pedig ünnepélyes Szent Hubertusz miséken fejezik ki tiszteletüket védőszentjük előtt.
Ez történt a Veszprém megyei Csehbányán is augusztus 31-én, amikor a vadászati főidény kezdetén kérték a megye vadászai a szent életű püspök közbenjárását.
A legnemesebb hazai nagyvad, a gímszarvasbika vadászidénye szeptember elsején veszi kezdetét. A Hajag Vidéki Vadásztársaság kezdeményezésére tartották itt az első szezonnyitó Szent Hubertusz misét 2016-ban, a Verga Veszprémi Erdőgazdaság Zrt., a Bakonyerdő Zrt., a helyi önkormányzat és a megyei vadászkamara támogatásával. A kezdeményezés hagyománnyá nemesült, évről évre többen köszöntik a főidényt az ezüstös törzsű bükkerdőben álló kegyhelynél.
A csehbányai Mária kápolna megkapó helyszín, nem pusztán festői fekvése miatt. Története is megérintő a „zöldruhások” számára. A legenda szerint egy fagyos, téli éjszakán eltévedt a rengetegben a helybéli erdész. Kétségbeesésében imádkozni kezdett, és kisvártatva meg is pillantott egy pislákoló fényt a távolban. Odasietett, és egy lobogó tüzet talált, ami körül – megmagyarázhatatlan módon – érintetlen volt a hótakaró, vagyis nem emberi gondoskodásnak köszönhette a megmenekülést. A tűz mellett átmelegedett, a hazafelé vezető utat is megtalálta, majd később hálából keresztet állított a tűz helyén. A kápolnát később, a XIX. század közepén emelte a falu lakossága.
A szentmise kezdetén a Bakony Vadászkürt Egylet jóvoltából harsant fel a „Szarvas halála” kürtjel, majd a közismert népének (az alkalomhoz igazítva) „Hív a harang hívó szóval Szent Hubertusz ünnepén” kezdettel szólította imára az erdészeket, vadászokat és Csehbánya község lakóit.
A szentmisét celebráló Sabjanics Miklós herendi plébános szentbeszédében kifejtette: a Teremtő az ember számára alkotta meg a Föld javait: a növény- és állatvilágot. Amikor ezeket szándéka szerint hasznosítjuk, akkor Isten rendelését követjük. Ahogy azonban a munkahelyi kapcsolatokban vagy a magánéletben, úgy a vadászat során is fontos, hogy kellő alázattal, nem pedig hatalmaskodva, elbizakodottan tegyük a dolgunkat. Az alázat korántsem a bántás tűrését jelenti, hanem olyan erény, mint egy lánc, amire a többi erény is „felfűzhető”. Ha ez a lánc hiányzik vagy elszakad, a többi erény megléte vagy kifejlődése is kétségessé válik. Ezért is elengedhetetlen a rendszeres lelkiismeret-vizsgálat, hiszen a lelkiismeretünk által Isten szól hozzánk, ugyan halkan, de mindig igaz módon. 
Sabjanics plébános atya Szent Hubertusz életútját felidézve rámutatott: Hubert mindig is hívő ember volt, de igazán csak akkor kezdte el Krisztust követni, miután a Megváltó egy szarvas agancsai között megjelenő feszületről szólt hozzá. Hubertusz közvetlenül tapasztalhatta meg, hogy Krisztus nem egy eszme, hanem egy valóságos, élő személy.
A liturgia végeztével Sabjanics atya megáldotta a terítéken fekvő szarvast mint a testi életünket tápláló eledelt, és Szent Hubertusz közbenjárására Isten áldását kérte az ünneplők halhatatlan lelkére és a vadászokra mint közösségre.
Az ünnepség keretében Pap Gyula, a Veszprém Megyei Vadászkamara elnöke Veszprém megye Vadgazdálkodásáért Emlékérmet adományozott Léman Imrének, a Hajag Vidéki Vadásztársaság elnökének, amiért hosszú idő óta töretlenül szolgálják és segítik a vadászat társadalmi elfogadottságának növelését.
A szentmise végeztével a Hajag Vidéki Vadásztársaság látta vendégül az együtt ünneplőket. A fehér asztal mellett bőven volt alkalom az előttünk álló vadászidény esélyeinek latolgatására, és az emlékek felidézésére.
