Egy optimistán pesszimista elemzés

Csatát nyertünk, nem háborút – jelenti ki az Európai Unió vezető pozícióiért folyatott küzdelmet elemző, a magyarnemzet.hu-n Nehéz szülés Brüsszelben címmel megjelent cikkében Fricz Tamás, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója.

A politológus kifejti, bár látszólag az Európai Bizottság elnöki posztjáért folytatott harc során a legkülönbözőbb érdekek ütközésének lehettünk szemtanúi, valójában a színfalak előtt és mögött két fő irányzat feszült egymásnak.

Az egyik táborba a globalisták, a szuperföderális Európai Egyesült Államokban, a multikulturalizmusban és a migrációban hívők tartoznak.

„E tábor tagjai a tagállamok oldaláról nézve a központi hatalmak, vagyis Franciaország és Németország vezetői, hozzájuk kapcsolódik Spanyolország és Portugália, Svédország és a Benelux államok, másfelől, a parlamenti frakciók oldaláról tekintve a szocia­listák, a liberálisok, a zöldek és a kommunisták, és sajnos most már a valaha jobbközép kereszténydemokrata-konzervatív frakció nagy része is.

A másik táborba tartoznak a szuverenisták, akik a nemzetek önállóságára épülő unióban hisznek, amelyben érvényesül a tagállamok egyenlősége, védik a keresztény kultúra dominanciáját, s nem akarják, hogy Európa a bevándorlás következtében elveszítse hagyományos arculatát.

E tábor központi ereje a visegrádi négyek és Olaszország; alkalmanként és váltakozva csatlakoznak hozzájuk a balti államok, valamint Bulgária, Románia és Horvátország, és van esély arra, hogy a Mette Frederiksen által nemrég alakult új, szocialista (!) dán kormány is ehhez a táborhoz csatlakozik.”

Fricz Tamás szerint a Soros György hűséges embereinek sorába tartozó holland szocialista politikus, Frans Timmermans bizottsági elnökké válását ugyan megúsztuk – ugyanakkor a V4-ek számára legkedvezőbb forgatókönyv, vagyis a brexit-tárgyalásokat vezető francia néppárti politikus, Michel Barnier konszenzusos jelölésének terve sem teljesült.

Mateusz Morawiecki lengyel, Peter Pellegrini szlovák, Andrej Babis cseh és Orbán Viktor magyar miniszterelnök a visegrádi országok egyeztetésén az EU-csúcs ülése előtt 2019. július 2-án. Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs

Álláspontja szerint a végső verzió, Ursula von der Leyen német védelmi miniszter jelölése a reális politikai esélyeket mérlegelve a V4-ek, illetve hazánk számára az elfogadható kategóriába tartozik. Ugyanis von der Leyen inkább föderalista, mint szuverenista (2011-ben kiállt az Európai Egyesült Államok koncepciója mellett), támogatja az azonos neműek házasságát, kritizálta már a PiS által vezetett lengyel kormányt is, „pragmatikus politikus, aki gazdasági érdekek érvényesülése esetén képes a nézeteit – mondjuk így – puhítani”.

Összegzésként hangsúlyozza: csatát nyertünk, ám a háború folytatódik.

A jövőre nézvést biztatónak tartja, hogy

a V4-ek következetes összefogásukkal „valóságos, működő, saját identitással rendelkező geopolitikai tényezővé, aktorrá váltak.

S történjen bármi a következő időszakban az Unióban, ez a szövetség egy mindenkori alternatíva lehetőségét hordozza magában. Akkor is, ha nagy lesz a baj”.

Itt olvasható írását figyelmeztetéssel zárja: „sed non est pax. Nincs béke.”

Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!