Az év legédesebb napja
Honnan eredeztethető a csokoládé-őrület?
A csokoládé ínycsiklandó ízét először a dél-amerikai azték és maya törzsek fedezhették fel, a mámorító hatású italt az istenek eledeleként tartották számon, ünnepeik és szertartásaik során itták. Montezuma, az utolsó azték uralkodó állítólag napi ötven csésze csokoládét hajtott fel, ami még egy egészséges életmódra nem kifejezetten törekvő ember esetében is csúcsteljesítménynek számítana. 
Amikor Amerika felfedezése után Fernando Cortez spanyol hódító elfoglalta az aztékok fővárosát, Montezuma invitálására ivott egy csésze csokoládét, majd megszerezve a finom ital receptjét, a spanyol királyi udvarban kezdtek el Európában először hódolni a csokoládé-hóbortnak. A féltve őrzött receptet (vagyis, hogy a kakaóbab akkor nem marad ehetetlenül keserű, ha cukrot és vaníliát adnak hozzá) a 17. századig tudták titokban tartani a spanyolok, ezt követően azonban már nemcsak Spanyolországban, de Franciaországban és Angliában is a kiváltságosok italává vált a csokoládé, majd meghódította Svájcot és Belgiumot is. Ha netalán Londonban járnánk, érdemes betérni a Cadburry Csokoládémúzeumba, ahol elvileg még mindig az eredeti recept alapján készítik el a híres csokoládé-italt, mely fahéj, vanília, méz, chili és szerecsendió felhasználásával készül.
A táblacsoki története
Mivel a kakaóporból először előállított ehető csokoládé feltalálója ismeretlen, ezért a táblacsokit 1795-ös szabadalmaztatójának, Joseph Storrs Fry nevéhez kötjük, aki gőzgép segítségével állította elő az első tömbcsokoládéját. Fry csokoládégyára később a fentebb említett Cadburry cégbe olvadt. A híres Nestlé fivérek 1876-ban készítettek először tejcsokoládé-szeletet. Nem sokkal később, 1880-ban Rodolphe Lindt új eljárásokat vezetett be, módosított az alapanyagokon és a készítés módján, ő dolgozta ki a lágy fondantcsokoládé készítésének módját is. Az első csokoládégyárat Richard és George Cadbury alapította az 1800-as évek végén, miután 120 hektáros földterületet vásároltak Birmingham déli részén. 
Tudta?
Az örökzöld kakaófa egy körülbelül 10-15 méteres trópusi fa, 20-30 cm-es termése tartalmazza azt a kakaómagot, melyből kakaóport és kakaóvajat gyártanak. A fa egy évben kétszer hoz termést, melyet később feltörnek; a benne lévő magok tulajdonképpen a kakaóbabok. A sokak által kedvelt fehér csokoládé kakaóvajból készül cukor és tej hozzáadásával. A világ csokoládéfogyasztásának csaknem felét Európa (élén a németekkel, a britekkel és a svájciakkal), 40 százalékát pedig Amerika adja. A maradék 10 százalékon osztozik az összes többi kontinens. A klasszikus amerikai csokis süteményt egy amerikai nő találta fel, aki kifogyott sütés közben a kakaóból, ezért a kamrában levő Nestlé csokoládéból tört darabokat a desszertbe, remélve, hogy sütés közben nem fog szétolvadni a csokoládé. Nem ez történt – viszont a sütemény olyannyira jól sikerült, hogy amikor a háziasszony megkereste a Nestlét ötletével, a cég megvette a süti szabadalmát. 
Nem mindegy, hogyan és mennyit fogyasztunk belőle
A csokoládé nagyszerű kedélyjavító, élénkítő hatását már a 19. században felismerték, ezért ekkor leggyakoribb beszerzési helye a gyógyszertárakban volt, hisz enyhe vérnyomáscsökkentő hatással is rendelkezik, valamint a mértékletes fogyasztás csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. A minél kevesebb hozzáadott cukrot és egyéb összetevőket tartalmazó fekete csokoládé nemhogy nem egészségtelen, de kifejezetten hasznos a szervezet számára.
Mára a csokoládéból készült desszertek és ételek végtelen számú kombinációja érhető el – és bizton állíthatjuk, hogy ez a népszerű édesség sohasem megy ki a divatból. Ha pedig a képek láttán esetleg megéhezett, nincs más dolga, mint enni egy kis csokoládét – hiszen ünnepekkor még a plusz kilóktól való félelem felett is szemet hunyhatunk!
Képek forrása: pixabay és unsplash.com
