Ozsvári Csaba: Csak Isten dicsőségéről akarok szólni a művészetben
Ozsvári Csaba szüntelenül Isten közelségében akart élni. A 2009-ben elhunyt ötvösművészt a minden évben megtartott nyári Schönstatt-családnapokon szólította magához a Teremtő, éppen az ünnepi szentmisét követő szeretetvendégségen.
Saját vallomása szerint az egyházművészetet egy bibliai mondattal foglalta egybe: „A ház megtelt a balzsam illatával”. A betániai vacsorán a Jézus lábát drága olajjal megkenő és hajával megtörlő bűnös asszony evangéliumi jelenetében felidéződik Krisztus szenvedésének és feltámadásának misztériuma.
– A művészetben és a művészeten kívül engem nem érdekel más, mint Jézus Krisztus. És semmi másról nem akarok szólni, csak Isten dicsőségéről
– vallotta meg a művész, aki hozzátette: „amikor dolgozom, az ábrázolandó témában vagy liturgikus tárgyban újra és újra meg kell élnem a személyes kapcsolatomat Istennel. Ez nélkülözhetetlen a szakrális művészet területén. Hívőként végzem a munkámat. Mindig Istenbe kapaszkodva, és mindig az Egyház közösségében.
A szenvedő Jézus Krisztus ábrázolásakor a Megfeszített testének, sebeinek és arcvonásainak megformálásakor megrendítő az Ő közelsége. Megrendítő és félelmetes, de csodálatos is, mert csak az ő közelségében élhető az Élet”.
Akik közelről ismerték a művészt, elmondják, hogy Ozsvári Csaba mindenben Istenre talált: családjában, munkájában és közösségében. Művészetében teljes mértékben Krisztus közvetítője akart lenni, s hívőként az életszentségre törekedett.
A Balatonlellére július 7-én érkező Missziós Kereszt megalkotója az Eucharisztikus Kongresszus vándorkeresztjének megalkotásakor a magyar honfoglaláskori ötvösség motívumait idézte meg. Leveles-indás mintázatában az ősi magyar életfamotívum jelenik meg, a páva szimbólum megjelenítésével pedig ókeresztény stílusjegyeket is visel, s mutatja be a csodálatos, a múltat a jelennel összekapcsoló alkotást az iec2020.hu.
Forrás: Jezsuita.hu; Fotó:
