A megcsúfolt szivárvány
A ma ismert, meleg közösséget jelképező szivárványszínű zászló a hetvenes években lett a másság szimbóluma: Gilbert Baker készítette el önkéntes társaival 1978-ban, kézi festéses technikával, mely eredetileg nyolc sávból állt, és mindegyik szín külön jelentéssel rendelkezett, azonban 1979 óta a zászló már csak hat sávból áll.
Napjainkra a szivárványszínű zászló mögött húzódó jelentés jócskán kibővült: az egész LMBTQ közösség jelképévé vált, vagyis azt a rengetegféle másságot reprezentálja, melyeket meg kellene értenünk, el kellene fogadnunk, sőt üdvözölnünk kéne. Az igazság azonban az, ha valóban a szimbolikából akarunk kiindulni, vissza kell térnünk egészen az idők és a teremtés kezdetére, hiszen ott találjuk az első szivárványt – még épen és érintetlenül.
Valószínűleg senki előtt nem ismeretlen a Biblia első könyvéből Noé és az ő bárkájának története, vagyis, amikor Isten özönvízzel büntette meg az emberiséget bűneiért, ez alól pedig csak Noé, az ő családja, illetve az általa épített bárkán tartózkodó állatfajok képeztek kivételt. Amikor aztán több havi özönvíz után a bárka végül megfeneklett, Isten szövetséget kötött az emberrel, mondván
„Szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök” (1Móz 9,13).
A szivárvány íve a szövetség mellett ígéret is volt Istentől az ember számára, hogy többé nem pusztítja el az emberiséget özönvíz által. 
Mózes első könyve a teremtésről így folytatódik: „Amikor felhőt borítok a földre, és feltűnik az ív a felhőn, akkor visszaemlékezem a szövetségre, amelyet kötöttem veletek és minden élőlénnyel, amely testben él, és nem lesz többé a víz özönvízzé minden test pusztulására. Ha ott lesz az ív a felhőn, látni fogom és visszaemlékezem az örök szövetségre, amelyet Isten kötött minden élőlénnyel, amely testben él a földön. (…) Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet minden földi élővel kötöttem” (1Móz 9, 15-17).
A Biblia régies nyelvezete ellenére az üzenet, amelyet a teremtés könyve elénk tár, egyértelmű: a szivárvány annak a jelképe, hogy Isten összekapcsolta magát az emberrel, sőt, minden teremtményével.
És éppen ebben találjuk ma a legnagyobb ellentmondást: a szivárvány mai korszellem szerinti megjelenési formája a sokszínűséget hirdeti, holott eredetileg éppen az egységet jelképezte. Mindemellett
a szivárványszínű zászló ráeszméltet minket arra is, mennyire eltávolodtunk Istentől, saját, individuális énünk szélsőséges kibontakoztatását hajszolva, attól sem visszariadva, hogy tulajdon nemünket is kényünk-kedvünk szerint változtassuk,
sőt a különféle gender-típusok esetleg még keveredhetnek is bennünk…
Bár Isten azt ígérte, „ha ott lesz az ív a felhőn, visszaemlékszem a szövetségre”, ma sokkal inkább nekünk kellene visszaemlékeznünk arra, mit ígért Isten a benne hívőknek, és mik azok az örök, változtathatatlan dolgok, amelyek nem kedvesek előtte.
Egyre inkább megfigyelhető tendencia ugyanis, hogy a bibliai tanításokat az ember kiforgatja saját meggyőződése vagy céljai érdekében,
mutatja ezt az életellenes személyek és csoportok bibliai igékre való gyakori hivatkozása, vagy az, hogy
sokan azok közül, akik magukat kereszténynek vallják, úgy gondolják, Jézus biztosan részt venne a Pride-on.
A gond azonban azzal van, hogy a Biblia nem úgy készült, hogy tartalma átalakítható vagy kiforgatható legyen, hanem kétezer éve ugyanazokat a törvényeket és igéket tartalmazza.
És minden belemagyarázás ellenére sem állják meg a helyüket az életellenes vagy a teremtett világ rendje ellen szóló, Szentírásra támaszkodó érvelések.
Nekünk, keresztényeknek az a dolgunk, hogy ezt észrevegyük és még csak véletlenül se bólintsunk rá olyan dolgokra, melyekről jól tudjuk, hogy nem szerepelnek Isten rendelései között.
Kevés annál veszélyesebb dolog van, mint az, ha a keresztények a világ által „puhíthatóvá válnak” vagy elbizonytalanodnak Isten örök igazságait illetően.
A Pride már régen nem a melegjogokért békésen tüntető, küzdő személyek és csoportok menete, hanem az összes LMBTQ(…) variáns „arcunkba tolása”, ha kérjük, ha nem, felszólítva minket arra, fogadjuk el az ilyesfajta embertípusokat, különben aljas, de minimum intoleráns, kirekesztő személyek vagyunk. Nem is beszélve arról, hogy a téma politikailag erősen átitatottá vált, közvélemény-alakító szerepe miatt különböző politikai csoportosulások karolják fel az LMBTQ közösséget céljaik eléréséért és a szavazatszerzésért.
A politikán túlmenően az ipar is ontja magából a Pride-holmikat, gondoljunk csak például az Adidas cipő-kollekciójára és azokra a különféle termékekre, amikkel szinte bármely boltban találkozhatunk. Nem csoda, hogy a különböző gyártók a legnagyobb támogatói az LMBTQ-mozgalmaknak, amik újabb és újabb bevételi forrásokat biztosítanak számukra.
Régen minden európai ország a nyugatra akart hasonlítani. Mára kiderült,
korántsem minden dolog jó és építő, amely hullámokban árasztja el Európát és fejlődésnek bélyegzik, sőt, sok számunkra abszurd dolog, mely Nyugaton a normalitáshoz tartozik, kifejezetten káros.
A másság kérdését lehetne intelligensen kezelni, bevonva a diskurzusba az egyházat, a társadalmakat és a különböző szereplőket, azonban éppen a maguk elfogadtatására törekvő csoportok bizonyulnak a leginkább agresszívnak és tárgyalásra képtelennek – az elenyésző számú kivételtől eltekintve –, egyre polgárpukkasztóbb módokon hívva fel a figyelmet önnön létezésükre, beférkőzve életünk szinte minden területére.
A szivárvány zászlók láttán jusson eszünkbe: Isten szövetséget kötött az emberrel, hogy nem pusztítja el többé özönvíz által Földünket, de nézzük meg, hol is tartunk ma:
a világ kezd kifordulni a sarkaiból, és ha nem ragaszkodunk keresztény elveinkhez és értékeinkhez, azzal rábólintunk az Isten nélküli világ minden groteszk módosulására!
Ne tegyük, ugyanis van miért küzdenünk!
Képek forrása: pixabay és unsplash.com
