„Ahol a halál kaszája suhog, ott nincsenek felekezeti különbségek”

Már az 1948-49-es szabadságharc során számos református lelkipásztor ment el önkéntes tábori lelkésznek, azonban szervezett formában a református egyház az első világháború környékén kapcsolódott be a katonai lelkigondozásba. Ekkor egyes adatok szerint kétszáznegyven lelkészt hívtak be a monarchia területéről, de nagyon sok teológushallgató is kiment a frontvonalakra.

– Hivatalosan 1923. február elsején alakult meg a Protestáns Tábori Püspökség D. Soltész Elemér püspök vezetésével

– mondta el Jákób János a tábori lelkészi szolgálat múltját illetően.

A második világháború átrendeződései nyomán, az 1948-as kék cédulás választások után államosították az egyházi intézményeket és iskolákat, így 1951-re a tábori lelkészi szolgálat teljesen elsorvadt és megszűnt az ellehetetlenítés következtében. A fordulat az 1990-es években kezdődött, amikor alulról szerveződve lassan újraindult a szolgálat. Für Lajos honvédelmi miniszter nagyon sokat tett ezért, 1994-ben pedig újraindult a tábori lelkészi szolgálat.

Arra a kérdésre, hogy miért fontos az egyház jelenléte a katonák között, a tábori püspök elmondta, a külszolgálatban résztvevők fokozottan igényelték a lelkészi jelenlétet, ugyanis

meglátszik a feladat végrehajtásán is, ha meginog a sokféle nyomás alatt álló katonalélek.

A békében éppúgy, mint a halál árnyékának völgyében a lelkész kíséri a katonát, hirdeti a vigasztalás igéit és bizonyságot tesz a harctéren a feltámadás evangéliumáról.

A napjainkban történő szolgálat kapcsán Jákób János elmondta, jelenleg kilenc református és három evangélikus lelkészből áll a Protestáns Tábori Püspökség. Hódmezővásárhelyen, Debrecenben, Kecskeméten, Veszprémben, Várpalotán, Székesfehérváron, Kaposváron és Budapesten helyezték el a lelkészeket helyőrségekben, katonai alakulatoknál.

Az interjúból kiderül, a tábori lelkészek feladata békeidőben a kiképzési rendbe való bekapcsolódás, a különböző élethelyzetek kezeléséhez a közösség, szervezett istentiszteletek, bibliaórák, ünnepi alkalmak, csoportos és egyéni lelkigondozói beszélgetések lehetőségének felajánlása. Mindemellett keresztelés, konfirmálás, esketés, temetés és az úrvacsora osztása is feladataik közé tartozik. Jákób János elmondása szerint „a helyőrségekben, a határ menti szolgálatokban, a missziókban, katasztrófahelyzetekben, megoldhatatlannak tűnő problémák, stabilitásukat veszítő kapcsolatok, fájdalmak és betegségek közepette, a gyász terhét hordozók mellé állva éppen úgy, mint az örvendezők között” segítik a tábori lelkészek a honvédelem ügyét szolgálókat.

Külföldi missziókban is részt vesznek, jelenleg Boszniában, Koszovóban és Irakban látnak el feladatokat. A szolgálat ökumenikusan működik, másként nem is tud.

Ahol a halál kaszája suhog, ott nincsenek felekezeti különbségek, ott élet-halál kérdéséről van szó. Minősített élethelyzetekben átértékelődnek a fogalmak.

A Biblia kimondja, élvezetből ne gyilkolj, a katona sem élvezetből teszi, hanem nemzete védelméért, hiszen feladata a támadó megsemmisítése. Vagy én halok meg, vagy a másik. A tábori püspök elmondta, hiszi, hogy a katonai cselekedet más megítélés alá esik, és Krisztus az egyetlen ítélő az élők és holtak között.

Jákób János szerint a tábori lelkészi szolgálat egyik legnehezebb pontja a családtól való távollét, hiszen nehéz a titoktartás miatt információmegosztás nélkül kommunikálni, ez pedig gyakran vet árnyékot a családi életre. Azonban az eredetileg lakatos végzettségű tábori püspökben a szocializmus óta égő vágyként él, hogy a hazáért életüket áldozók között tanúságot tegyen az örömhírről.

A Protestáns Tábori Püspökséggel kapcsolatban szeretné elérni, hogy minden helyőrségben legyen tábori lelkész, valamint fontos feladat az egységes munkakörülmények megteremtése, és annak garantálása, hogy a lelkészi szolgálat tagjainak egyformán váljon lehetővé elhelyezésük.