Isteni humor a kereszt alatt
Berecz András mesemondó önmagát valódi bolondos figurának tartja. Amikor azonban Vidnyánszky Attila, a Csíksomlyói Passió rendezője felkérte őt, hogy a darabban a tréfás kedvű mesemondó vándor szerepét alakítsa, sehogyan sem tudta elképzelni, hogyan is tudná önmagában helyretenni ezt a látszólag ellentmondásban álló dolgot.
– Nekem a hit nem tréfadolog. Jézus szenvedéstörténetébe belegyömöszölni az én alkatomat?!? – lázadt belülről kezdetben Berecz András, aki ezek után azt kereste, létezik-e olyan minta, amely a humort beviszi a szakrális közegbe.
A mesemondó rá is lelt a korábbi idők különös húsvéti szokására. – A Risus pascalis, azaz Húsvéti kacagás éppen arra hivatott, hogy az emberek nagyböjti önmagukba nézése után tudjon a hívő sereg egy kicsit kacagni is. mesemondókat hívtak a templomokba, hogy tréfálkozzanak, csiklandozzák a népet! – meséli Berecz András a főként spanyol nyelvterületen létező egyházi szokást.
Ugyanezt az előadó magyar közegben is megtalálta a szárhegyi ferences barát alakjában, aki annyira szegény volt, hogy vele már senki sem foglalkozott. Emiatt a templomszolga, még ha tréfába csomagolva is, de kimondhatta az igazságot a legkeményebb diktatórikus időkben is.
Ezt példázva Berecz András elmeséli Barát Jóska egy esetét. Egyszer baktatott a szamarával a főúton, mire a rendőr rászólt: „Ha még egyszer én magát itt meglátom, elveszem a szamarát!” Az öreg meg sem állt, csak hátrafordult, úgy vetette oda a foga közt: „S az nekem milyen jó lesz!” „Igen-e? Há’ miért lenne az olyan jó?!?” – mordult rá vissza a rendőr. „Mert ilyen csinos milicista vejem lesz, mint amilyen maga!” – felelte az öreg.
Berecz András számára a harmadik, egyben talán legjelentősebb példakép a szent humor megjelentésére Felicián atya, az ÁVO által többszörösen megleckéztetett kapucinus szerzetes. Miután megtiltották neki, hogy a templomban szolgáljon, bábokat varrt, és a piactéren, bábjáték segítségével hirdette az evangéliumot az emberek között. 
– Igaza volt Vidnyánszky Attilának: illik ez a szerep a kereszt alá, most már magam is hiszem. Ezt a pompás színdarabot pont a csíksomlyói ferences szerzetesek írták, és Felicián atya is ebbe a szerzetesi családba tartozott – összegezte kialakult álláspontját a vele készült interjúban Berecz András, aki szerint fontos Szent Ferenc szemlélete. Assisi „bolondja” úgy érezte, az Urat megközelíteni legjobban a fájdalmain keresztül lehet. Mára ez a szemlélet kiment a divatból, nem korszerű.
Forrás: Képmás.hu; Fotó: MTI
