Még ma is gyakran halljuk és tapasztaljuk, hogy szülők esetében a nők és a férfiak között aszimmetrikus viszony áll fenn, az anya végzi a gyermekek gondozásával, nevelésével járó feladatokat, amíg az apa dolgozik, keresi a pénzt.

Léder László humoros történetekkel rávilágít arra, hogy ennek koránt sem kell így lennie, méghozzá azért nem, mert a gyermekeknek nem ez az érdeke. Ahogy a szerző fogalmaz, a gyermeknek nem szupermanre, vagy cuki apára van szüksége, hanem jelenlévő, a mindennapjaiban aktívan részt vevő apára, aki, ha éhes a gyermeke, megeteti, aki, ha kócos a kislánya, akkor megfésüli és hajgumival összefogja, aki, ha elesik a kisfia a játszótéren, akkor megvigasztalja és felsegíti.

A szerző arra is kitér, hogy a gyermekek tervezésekor, már a gyermekvállalást megelőző időszakban is meghatározóan fontos a férfiak szerepe, az apai elköteleződés. Több kutatás is rámutat arra, hogy a családalapítás körüli döntésekben a férfiaknak legalább akkora, ha nem nagyobb a felelősségük, mint a nőknek. A pozitív apai szemlélet tehát jelentősen növeli a gyermekvállalás melletti döntések megszületését.

hirdetés

A Kopp Mária Intézet közelmúltbeli kutatásának eredménye nagy meglepetéssel szolgált, hiszen kiderült: a férfiak jóval bátrabban nyilatkoznak gyermekvállalási terveikről és több gyermeket szeretnének, mint a nők. A 18-45 év közötti férfiak magasabb számokat mondtak, amikor a tervezett gyermekeikről kérdezték őket. Míg a nők szerint az ideális gyermekszám egy családban 2,6, addig a férfiak szerint 2,7, életük során a férfiak átlagosan 2,5, míg a nők 2,2 gyermeket terveznek. Arra a kérdésre, hogy a következő öt évben szeretnének-e gyermeket, a férfiak 60 százaléka, míg a nők 56 százaléka felelt igennel.

Lehet, hogy szépen csendben elindult az apaforradalom?