A szélsőséges liberálisok a kommunizmus örökösei

A cikk szerzője szerint a különbség csupán annyi, hogy a küzdelem más terepen és köntösben történik ma, ugyanis napjaink liberális szélsőségesei a különböző

„elnyomottnak definiált kisebbségi csoportok és szubkultúrák virtuális felszabadítását”

tűzték zászlajukra.

Mindennek jegyében azonban olyan politikát folytatnak, amely közösségeinkre – a családra, az egyházra és a nemzetre –, illetve az ezek által képviselt értékekre bomlasztó hatással van. 

Szalai Attila írásában rámutat arra, hogy ezek az ideológiák máig magukon viselik a kommunizmus nyomait és hatásait. Mint fogalmazott, „a balosok és a liberálisok” még napjainkban is

„a kommunizmus kipárolgásait inhalálják nagy lelkesen”.

Vagyis ők nem ítélik el azt az diktatórikus ideológiát, amely több mint hetven éven keresztül telepedett rá Európa nemzeteire, s gátolta meg az egyéni és kollektív jogok érvényesülését, illetve a nemzetek és népek önrendelkezését. 

Figyelemreméltó megállapítás az is, hogy míg a 20. századi náci és fasiszta diktatúrákat az európai társadalom szinte egésze elítéli, a kommunizmus esetében ez nincs így.  A radikális baloldali értelmiség ugyanis mind a mai napig – a valósággal és a tényekkel is dacolva – védelmezi a kommunista ideológiát.

Mint írja: „a kommunizmus iránti neomarxista és balliberális lelkesedés következtében mindmáig nem került sor nemzetközi bíróság felállítására a kommunista rendszer és működtetői gaztetteinek elszámoltatása végett. Annak ellenére, hogy a kommunizmus emberiségellenes bűntetteit éppen úgy el kellene ítélni, mint az a nácizmus tekintetében Nürnbergben megtörtént. A hasonló megközelítés azonban rendre a világ „haladó köreinek” felháborodását váltja ki, akik úgy vélik, pusztán a bosszúvágy és – a balliberális oldalon elhangzott ez is – „barlanglakói gyűlölet” vezérel bennünket”.

„Mi pedig, e rendszer áldozatai nem akarván, hogy holmi trogloditáknak könyveljenek el bennünket, húztunk egy vastag vonalat a múlt fölé, és tulajdonképpen békén hagytuk az egészet, történészi feltárásokra bízva a dolgot. (…) Az utóbbi időben olyan érvek is felbukkantak, hogy a társadalmat nem érdekli a kommunista bűnösök felelősségre vonása. Csakhogy amennyiben a bűntettekért elmarad a büntetés, az tragikusan deformálja a társadalom moralitását, és ennek következményei beláthatatlanok lehetnek.”

Ezekkel a véleménydiktátorokkal szemben küzdeni kell, és fel kell hívni a figyelmet az általuk képviselt veszélyekre, máskülönben – a szerző szerint – ismét beköszönthet a baloldali autoritarianizmus korszaka.

A teljes cikk itt olvasható el.