Noel Richards: A dicsőítés során Istent keressük, aki mindig jelen van
A közösséget szolgálja
Amikor valaki dicsőítést vezet, nem felejtheti el, hogy ő a közösséget szolgálja. Nem szabad önmagát helyeznie a középpontba. A cél, hogy az egész gyülekezet el tudja kezdeni Isten imádását. Amikor a dicsőítésvezető ilyen szolgáló szívvel áll a feladatához, akkor soha nem lesz feszült, hiszen nem egy performanszról, előadásról vagy produkcióról van szó. Az lesz a lényegi szempont, hogy hogyan szabadul fel Isten népének szívéből az istendicséret.
Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem érezhetjük jól magunkat, és nem ünnepelhetünk, ugrálhatunk. Ám az általunk végzett feladat szíve a szolgálat.
Pasztorálja, tereli a gyülekezetet
A dicsőítésvezető szolgálatának pasztorális aspektusa is van. Jézus Krisztus szereti az ő népét. Minden embert szeret, bárhol is legyen. A dicsőítésvezetőnek olyan emberré kell válnia, aki szereti a közösséget. A dicsőítésvezető „kinyeri” az emberek szívéből az igazi dicsőítést. Ez viszont nem történhet akárhogyan. A következő példa jól szemlélteti a különbséget. A közel-keleten két ember meglát egy bárányokból álló nyájat; látják a pásztort is, aki az útra próbálja terelni őket. Az egyikük meglepődik azon, hogy a fiatal pásztor a nyáj végén sétál, nem pedig elől. Így vezette a nyájat. Mire a másik ember közbeszól: Tévedsz, az nem a pásztor, hanem a mészáros.
Ez a példa azt akarja szemléltetni, hogy a dicsőítésvezető nem lehet ilyen mészáros a gyülekezetben. Nem hajtogathatja: „Gyerünk már, gyerünk már! Mi van, miért nem dicsőítetek?” Ilyen esetekben a dicsőítésvezető valamilyen választ erőszakkal próbál kicsikarni a gyülekezetből.
Az igazi dicsőítésvezető inkább pásztorként viselkedik: kinyeri az emberek szívéből az Isten iránti imádást.
Az isteni igazságokat, teológiai ismereteket hinti el
A dicsőítésvezető valamiféleképpen teológusi feladattal is meg van bízva. Az egyházban a legtöbb ember a dicsőítő énekekből nyerik a teológiai ismereteit. Sokszor elfelejtik az igehirdetéseket, de a dalok megmaradnak bennük.
A dicsőítésvezetőnek e dalokkal lehetősége van az emberek szívébe csempészni az örök teológiai igazságokat. Ezért nem szabad elfelejtenie dalírás közben, hogy valójában teológiáról is ír – az igazságot fogja elrejteni az emberek szívébe. Isten népét tanítani pedig nagy felelősség.
Emlékeztet az evangélium örömére
A dicsőítésvezető evangelizálja is a közösséget, mégpedig nem csak azokat, akik egyelőre nem találkoztak Istennel. Az egyházat folyamatosan emlékeztetni kell: az evangélium valódi örömhír. Fontos az emberek bátorítása, akiken ott nehezedik az egész hét terhe. El kell mondani nekik, hogy milyen nagy a mi Istenünk!
Elcsüggedt, nehézségeket hordozó emberek szívébe hozhatja el a dicsőítésvezető az igazi örömhírt; emlékeztetheti őket, hogy a problémájuknál van nagyobb: maga Isten. Ezt az aspektust könnyen elfelejtenénk, de nem szabad!
Bele kell menni a rizikós helyzetekbe, mint egy próféta
A dicsőítésvezetőnek prófétai feladatokat is el kell látnia. Egyszer valaki azt mondta: mikor volt utoljára, hogy valamit először csináltál? Tehát a dicsőítésvezetőnek vállalnia kell a rizikósabb helyzeteket is. Kell tudni veszélyesen élni és kocáztatni. Ez nem mindig sikerül majd, de meg kell próbálni. „Új dalt” kell énekelni az Úrnak.
Isten jelenlétébe való bevezetés kiváltsága
A dicsőítésvezetőnek különleges kegyelmi kiváltsága van: segítheti az embereket, hogy megtapasztalják Isten minden pillanatban megnyilvánuló jelenlétét. Isten jelenlétével az egész Földet betölti. Valaki egyszer nagyon helyesen azt kérdezte: miért keressük állandóan Isten jelenlétét ahelyett, hogy Istent keresnénk, aki mindig jelen van?
Isten mindig jelen van, amikor az ő népe összegyűlik. A dicsőítés során a vezető segít az embereknek, hogy megragadják, átérezzék Isten jelenlétét, aki nagyon szeret az ő népével lenni. Ez a dicsőítésvezető nagy kiváltsága: bevezetheti a gyülekezetet Isten jelenlétébe.
Forrás: Ez az a nap 2019 dicsőítő szemináriuma; Fotó: Vasárnap.hu
