Hová lett a pünkösdi tűz?
Bölcsföldi írásában rámutat: sokszor érezhetjük úgy, hogy hiányzik az Egyházból „valami”. A lelkész szerint ez nem más, mint a pünkösdi tűz, a Lélek tüze, a lelkesedés, az együtt örülés, a szeretet lángja. Rohanó napjainkban, szokásos tevékenységeink közepette olyan, mintha nem lenne velünk a szószékről hirdetett isteni szeretet.
Hiányaink vannak a köszönetmondás, a másik elismerése terén, abban, hogy nem tudjuk kimondani, mennyire csodálunk valakit a hitéért, vagy mert lelkileg gazdagabb, mint mi, esetleg valami jobban működik nála, mint nálam.
A szerző itt hívja fel a figyelmet a szeretet fontosságára, amelyet mintha egyre inkább elfelejtenénk. Emlékeztet rá: az első keresztényekről sok mindent híreszteltek ugyan, de abban senki sem kételkedett, hogy nagyon szerették egymást.
De hol van a pünkösdi tűz, amikor annyi kiszámíthatatlan, váratlan, irányíthatatlan dolog történik az életünkben és a világban? Gondoljunk csak a Ráday utcai kollégium vagy a Notre-Dame-székesegyház tűzbe borulására… Bölcsföldi szerint, ahogyan ezekből a negatív, elemésztő tüzekből, „halálos ölelésekből” szinte alig van menekülés, hasonlóan történik ez a pünkösdi tűzzel is, csak éppen fordítva:
Isten Lelke is perzselő és feltartóztathatatlan, diadalmenetben hordozza az övéit.
Így nekünk csak azt kell eldöntenünk, beállunk-e Isten Lelkének sodrásába, rá merjük-e bízni magunkat és életünket, hogy Ő hordozzon minket? Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a Szentlélek, a pünkösdi tűz ma is árad. Nincs más dolgunk, mint kitárni magunkat Isten szeretetének.
Bölcsföldi András írása nem csak erre az ünnepre vonatkozóan hordoz erős üzenetet. Minden hívő ember életében megpróbáltatást jelentenek a hétköznapok, amikor annyi mindenre kell figyelnünk, a hírek tele vannak a világban történt borzalmakkal, különböző világnézetek és irányzatok harcát kell megtapasztalnunk – miközben a saját megoldandó feladataink és gondjaink terhét is hordoznunk kell. Sokszor még a nagyobb keresztény ünnepeinkre is alig tudunk lélekben megérkezni.
Pedig Isten azért adta a világnak, minden egyes embernek Szentlelkét, hogy tudjuk, az ő szeretete állandó, hordozza terheinket, hallja imáinkat – nemcsak mindennapjaink átvészelésében segít, de boldog, áldásos életet is készített nekünk.
Figyeljünk ünnepeink lényegi üzenetére, merjük rábízni magunkat Istenünkre, hiszen nem másért kaptuk Szentlelkét, mint hogy lobogó lánggal égve vezessen minket és erőt adjon egész életünkben, erősítse hitünket. Ne hagyjuk, hogy a pünkösdi tűz kivesszen belőlünk, hiszen, ahogy Bölcsföldi András mondja:
a Lélek oda fúj, és ott a leghatékonyabb, ahol várják is! Gyújtsa meg bennünk Isten az ő emésztő, de mégis megőrző pünkösdi lángjait!
A teljes cikk a linkre kattintva érhető el.
