A kölcsönadott focicipő
Ám a május eleji Esélyegyenlőségi Nap kivétel ez alól, hisz ez valóban fontos kérdésre irányítja figyelmünket. Hogy mire is pontosan? – ezt nehéz meghatározni, ellenben annál könnyebb érezni.
Évtizedek óta hetente együtt focizom hasonszőrű barátaimmal, akikkel nagyjából egyidősek vagyunk, valamint „futball-tehetségünkre” sem figyelt fel még soha a sportélet egyetlen vezetője sem. Párszor kísérletet tettünk arra, hogy 18. életévüket már éppen elhagyott nagy fiaink is részt vegyenek a játékban. Hát nem volt benne köszönet! Ők nem élvezték a játékot, mert az „öregek” (vagyis mi) lassúak, technikátlanok és gyengék voltunk. Nekünk sem jelentett gondatlan örömet annak megélése, hogy amire megértjük, hogy mit akarnak fiaink a labdával, addigra már rég meg is valósították azt. Szóval ez semmiképpen sem esélyegyenlőség, hanem inkább ciki.
Volt viszont olyan alkalom is, amikor a hozzám hasonló képességű barátaimmal játszottunk volna szokásos körben, ám táskám kipakolása közben döbbentem rá, hogy futballcipőmet otthon felejtettem. Ekkor egyik sporttársam kölcsönadta nekem egyébként utcai viseletként használt, azonos méretű sportcipőjét, így én is tudtam játszani és élveztük is azt. Valahol ez számomra az esélyegyenlőség biztosításának egy jó példája.
Az esélyegyenlőség tehát leginkább a segítségnyújtás vagy tágabb értelemben a szeretet szóval írható le. Ha így teszünk a mindennapokban, vagyis segítjük a másik embert – különösen akkor, ha ennek hiánya szinte lehetetlenné tenné életét –, akkor nemcsak a legfőbb emberi parancsot teljesítjük, hanem az esélyegyenlőség világnapját is megtöltjük komoly tartalommal.
Manapság sok nő férfi akar lenni, sok férfi nő akar lenni, egyáltalán: mindenki más akar lenni, mint amivel a természet megajándékozta őt. Ezt a törekvésüket az esélyegyenlőség jogának hangzatos jelszava mögé bújva hirdetik. Véleményem szerint ez a természet rendje ellen való, vagyis egyszerűen butaság. Az esélyegyenlőség valami olyasmi, mint a barátaimmal való játék során kölcsönadott cipő. E nélkül ugyanis nem tudom megvalósítani képességeimet. Viszont fontos, hogy csak olyan képességeimet tudom megvalósítani, amelyekkel valóban rendelkezem.
Tarnai Richárd
