A hazai ellenzék átrendeződik, Európában megerősödtek a szuverenisták
Hazai tanulságok
A magas részvétel melletti választási győzelem nagyon erős visszaigazolás a kormány számára: a választók támogatják azt az irányt, amit a kormánypártok a hazai és az európai politikában visznek. A kormányoldal tehát stabil, a választói támogatottság itt töretlen.
Az ellenzéki oldalon azonban jelentős átrendeződések történtek. Véleményem szerint ez annak köszönhető, hogy a választók oda szavaztak, ahol valós kampányt láttak.
Az MSZP szavazói azt látták, hogy a saját pártjuk félgőzzel sem csinálja a kampányt, ezért átpártoltak a DK-hoz, amely komolyan vette a választást. Ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a baloldali szavazó nem vész el, csak átalakul. A Momentum szintén kampányolt, főleg a hajrában, ők véleményem szerint elsősorban az LMP-től tudtak elvenni szavazókat. Így az ellenzéki oldalon nem változás, sokkal inkább átrendeződés történt. Ez ugyanakkor igen jelentős az őszi önkormányzati választásokra való felkészülés szempontjából. Az ellenzéki pártok többsége épp azért nem kampányolt, mert eleve lemondott a EP-választásról. Látták, hogy ez bukás lesz, a Fidesz újra győzni fog. Ezzel a DK és a Momentum is tisztában volt, viszont ők egyfajta befektetésként tekintettek erre a kampányra. Olyan befektetésként, amely az önkormányzati választásra való felkészülés keretében történő egyezkedések és ellenzéken belüli versengések idején térülhet meg. 
Nagyobb volt a tét, magasabb volt a részvétel is
Egy választás értékelésekor az egyik legalapvetőbb szempont a részvétel. Az EP-választások története a folyamatos eljelentéktelenedés története is volt egyben. Egyre csökkent ugyanis a választási részvétel. A választók úgy érzékelték, nincs igazán tétje ezeknek a voksolásoknak, kevéssé számít a szavuk Brüsszelben. A mostani szavazás ebben jelentős elmozdulást hozott. A kampány már tavaly november-decemberben szinte korábban nem látott szintre pörgött fel. Ez csak felerősítette a várakozásokat a voksolással kapcsolatban. Ezt tovább fokozta, hogy az európai választás végre nem tagállami témákról szólt, hanem európai kérdések foglalkoztatták az állampolgárokat, amelyekre a politikusok igyekeztek reflektálni. A választás két legfontosabb témája a migráció és az EU jövője voltak, ehhez csatlakozott harmadikként a kampányhajrában a klímaváltozás elleni fellépés. A törésvonalak is nagyjából ezek mentén alakultak ki: azok a pártok szerepeltek jól, amelyek ezekben a kérdésekben határozott véleménnyel rendelkeztek. A migráció és az Unió jövője kérdésében ez jól látható volt, a zöldpártok pedig ügyesen játszották fel a számukra legfontosabb és legtöbbet hozó kérdést, a klímaváltozást.
De hogy kicsit számszerűsítsem az eredeti kiinduló pontot, vagyis a részvételt: uniós szinten a választók 50,82 százaléka vett részt a voksoláson. Csak néhány korábbi választás részvételi számai: 2014: 42,6 százalék, 2009: 43 százalék, 2004: 45,5 százalék, 1999: 49,5 százalék. 
A szuverenisták és globalisták közötti összecsapás megtörtént, de nem ért véget
A voksolással kapcsolatos másik kiemelt várakozás a szuverenisták és a globalisták közötti nagy összecsapás volt. A választási kampány hajrájára a média előszeretettel a Macron-Merkel versus Orbán-Salvini tengelyek mentén igyekezett értelmezni ezt a küzdelmet. Ezt egyébként különösen Macron próbálta erősíteni, hiszen ez őt Európa meghatározó politikusának láttatta. A francia elnök a kampány során többször is arról beszélt, hogy európai szinten legyőzi a „nacionalistákat és populistákat”. Ezzel szemben Macron saját hazájában szenvedett vereséget az általa nacionalistának és a populistának bélyegzett Le Pentől. Két nagy ellenfele, Orbán Viktor és Matteo Salvini pedig éppen Macron várakozásaival szemben teljesített: mindkét politikus megnyerte hazájában a választást.
Ha már megemlítettem Merkelt és a németeket: a választási szereplés komoly gondolkodásra kell, hogy késztesse őket, hiszen mindenki kudarcként interpretálja a német uniópártok választási szereplését. Ez pedig árnyékot vet Manfred Weberre is, hiszen a CDU és a CSU a kampányát a német csúcsjelölt személye köré építette, Weber számos kampányeseményen vett részt Németország-szerte. Mégsem szerepeltek jól az uniópártok.
A fentiek természetesen nem jelentik azt, hogy ezzel elérkezett a szuverenisták végső győzelme. Fontos küzdelem volt, de a háború folytatódik. Sőt, azt gondolom, hogy csak még hevesebb lesz a küzdelem és még erősebb a szembenállás.
A választási eredmények ismeretében elsőre mindenki az európai pártcsaládok szereplését elemezgette. Ez jóval könnyebben számszerűsíthető és megfogható. A szuverenista erők megerősödése egy sokkal mélyebben zajló folyamat. Mostanra azonban ezt már a nagy mainstream médiumok is hozzák: a Washington Posttól a BBC-n és a CNN-en át egészen a Politico-ig megjelentek azok az elemzések, amelyek arról írnak, hogy a szuverenista erők és a bevándorlásellenes pártok nagyot léptek előre a tegnapi voksoláson. 
Az EP-választás belpolitikai hatásai néhány országban
A tegnapi szavazás nem csupán európai politikai átrendeződéseket indított el, hanem belpolitikai hatásokat is eredményezhet. Íme néhány példa:
Németországban mindenképp változásra lesz szükség az kormánypártoknál. A CDU-CSU kifejezetten gyengén szerepelt, az SPD pedig egyenesen katasztrofálisan. Olyannyira, hogy Sigmar Gabriel, a szocdemek korábbi vezetője már arról beszélt, hogy mostantól a párt megmaradása a tét. Itt könnyen vezetőváltásra is sor kerülhet, ami pedig stratégiaváltást is magával hozhat. Egy újabb választás igazolta vissza azt, hogy folyamatosan csökken a választói bizalom a koalíciót alkotó nagy pártok irányába. Ez pedig akár a koalíció felbomlásához is vezethet. A CDU-nál eddig egyértelműnek tűnt, hogy Annegret Kramp-Karranbauer lép Merkel örökébe, a mostani rossz szereplés azonban árnyékot vet AKK-ra, s jelentősen csökkenti a bizalmat vele kapcsolatban.
Franciaországban, ahogyan azt fentebb már említettem, jelentős meglepetés, sőt, sokk érte Macront és pártját. Ennek komoly hatása lehet a francia belpolitikára. Az első eredmények kapcsán már a kormányátalakítás lehetősége is felvetődött, illetve többen előrehozott nemzetgyűlési választásokat sürgetnek a megváltozott erőviszonyokra való tekintettel. A rossz szereplés az európai mellett Macron hazai ambícióira is kihatással lehet, hiszen ez pont nem lendületet ad a számára, hogy majd újra jelöltesse magát.
Olaszországban most minden Matteo Salvini fényes győzelméről szól, ennek pedig komoly belpolitikai hatásai is lehetnek. Az elmúlt időben nőtt a konfliktus a kormánykoalíción belül. Érdemes figyelembe venni azt is, hogy itt viszonylag gyakran kerül sor előrehozott választásra, Salvini pártja pedig most már nem a kisebbik erőnek számít, hanem a legnagyobb támogatottsággal bíró pártnak. Így nem elképzelhetetlen, hogy a jelenlegi belügyminiszterből akár miniszterelnök legyen.
Ausztriában Sebastian Kurz pártja, az ÖVP kifejezetten jól szerepelt. A Strache-botrány miatt ősszel előrehozott választásokat tartanak, s a mostani jó szereplés megalapozhat egy erős választási győzelmet. Ehhez azonban Kurznak túl kell élnie az ellene beterjesztett bizalmatlansági indítványt, amelyről minden bizonnyal a mai napon szavaznak, s azt a volt koalíciós partner, az FPÖ is várhatóan támogatni fogja. A szabadságpárt egyébként a várakozásokkal szemben egészen jól teljesített, nem történt meg a támogatottság teljes összeomlása, ahogyan arra sokan számítottak. Ez lehetőséget teremt a számukra, hogy a szeptemberre várható választásokra építkezhessenek. A szociáldemokraták ugyan a második helyen végeztek, de nem tudtak profitálni a koalíció széteséséből, ami egy dupla vagy semmi helyzetet idézhet elő, s a tegnapi után az őszi választásokon is visszaüthet.
Az Egyesült Királyságban akár a jelenlegi pártrendszer teljes átalakulását indíthatja el a tegnapi voksolás eredménye. A kormányzó konzervatívok támogatottsága ugyanis összeomlott – vélhetően ennek tudatában May már előre jelezte, hogy távozik. A Brexit Párt, megtörve a két nagy párt, a toryk és a Munkáspárt vezető szerepét, élre ugrott. Az átalakulást erősíti, hogy a második helyen a liberális demokraták végeztek, s csak harmadik helyet tudta elcsípni a Munkáspárt. Az elmúlt időszakban egyre több szó esett arról, hogy előrehozott választásokra volna szükség, ezt eddig a munkáspártiak is sürgették, hiszen nekik állt a zászló. Izgalmas kérdés, hogy a két nagy párt összezár-e a saját maga érdekében.
Az EP-n belüli erőviszonyok egyelőre tisztázatlanok
A győztes pártok még ünnepelnek, a vesztesek a sebeiket nyalogatják, de persze már megindultak a háttérben az egyezkedések. Ezekről egyelőre keveset tudni, a keddre várható EU-csúcs eredményei alapján talán többet tudunk majd. Mindenesetre izgalmas időszak előtt állunk.
Pócza István
Pócza István a választások éjszakáján folyamatosan kommentálta az európai erőviszonyok alakulását. Olvassa vissza itt:
