Farkas Örs: Vér nélkül próbálják bevenni Európát
– Mi a tétje a mai választásnak?
– Alapvetően azért tekintik sokan sorsdöntőnek ezt a választást, mert az Európai Unió nyugati tagállamai 40-50 évvel ezelőtt hoztak egy döntést, amikor úgy határoztak, hogy a második világháború miatt hiányzó munkaerőt bevándorlók segítségével oldják meg. Úgy képzelték, hogy ide jönnek a vendégmunkások a Közel-Keletről és Észak-Afrikából, majd szépen hazautaznak az ünnepekre. Ezzel szemben nem ők utaztak haza, hanem a családjuk költözött ide. És mára oda jutottunk, hogy ők, illetve leszármazottaik az európai nagyvárosokban már többségben vannak az őslakosokkal szemben. Frankfurtban például többen élnek, mint a németek. Bécsben az első osztályos beiratkozók esetében többségben vannak a bevándorló gyökerekkel rendelkezők. A mostani európai uniós választásnál – miután a brüsszeli bürokrácia felismerte, hogy kikerült a csizma az asztalra – azt láttuk, hogy az elmúlt három évben számos döntést hoztak meg a bevándorlás ösztönzésére.
Ma arról döntünk, hogy az újonnan csatlakozott országoknak – köztük Magyarországnak – át kell-e venniük ezt a modellt, vagy a családok megerősítésével, a gyermekvállalás könnyítésével a saját útjukat járhatják, és egy saját határokon belüli, erős nemzetállamokra épülő Európai Uniót tudnak megvalósítani. Ezt nem tudják másképp megtenni, csak úgy, ha az ő választóik egyértelműen abba az irányba mutatnak utat politikusaiknak, ami a saját országuk megvédéséről szól.
A bevándorlók nagy számú megjelenése hosszú, évtizedes folyamat, ezért Magyarországon sokan azt gondolhatják, hogy ez nem valós probléma a mi szempontunkból. De senki ne gondolja, hogy akár Németország, Spanyolország vagy Franciaország esetében egyik napról a másikra alakult ki ez a helyzet.
Ugyanakkor ez a folyamat visszafordíthatatlan, és ha valaki ebbe az irányba indul el, onnan nincs visszaút. A népesedési adatok szerint egyértelmű, hogy a németek nemcsak nagyvárosaikban, hanem az egész országban kisebbségben lesznek nagyjából húsz éven belül.
Erről az a történet jut eszembe, amit Gárdonyi írt az Egri Csillagokban, amikor a Budai vár alatt a török szultán egyeztetett a magyar urakkal, amíg a janicsárok besétáltak a várba, és kitűzték a lófarkas zászlót. Ők vér nélkül vették be Budát. Most ugyanerre készül vélhetően ez a világ, vér nélkül próbálják bevenni Európát.
– Milyen átrendeződés várható Európában a választások hatására?
– Fontos, hogy az európai pártpolitika teljesen másként épül fel, mint egy belpolitikai helyzetben. Ott nem homogén csoportok állnak egymással szemben, hanem abszolút vegyes összetételű pártcsaládok. Ezért lehetünk szemtanúi egyébként a Néppárton belül kialakult vitának is a Fidesz körül. A Néppártban számos olyan közösség van, amely a Fidesztől teljesen eltérő álláspontot vall. Ugyanakkor ez az az adottság, amelynek köszönhetően például a visegrádi tagországok kormányzópártjai kiválóan tudnak együttműködni annak ellenére, hogy nincs kettő közülük, amely ugyanabban a pártcsaládban ülne az Európai Unióban. A visegrádi országok egyszerűen a regionális érdekek védelme mentén tudnak tökéletesen együttműködni.
Szerintem meg fog bomlani ez a klasszikus jobb- és baloldal politikai gondolkodásmód, és alapvetően regionális erőközpontok alakulnak ki, amiben egyebek mellett a visegrádi országok – amelyek az Európai Unió lakosságának több mint ötödét adják – nagyon erős érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek. A kérdés az, hogy milyen szövetségeseket találnak maguk mellé, hogy például az olaszokkal együtt tudunk-e működni, és hogy ez a fajta erőtér képes lesz-e ellenállni a nyugat-európai nyomásnak. Szerintem egyébként képes lesz. A pártpolitikai alappolitizálást tehát fel fogja váltani a regionális és a konkrét ügyek mentén történő politizálás.
– Milyen eredményekre számíthatunk, és mire lehet következtetni majd ezekből?
– Ha hiszünk a közvélemény-kutatásoknak, akkor ismételten nagyarányú kormánypárti győzelem lesz. Alapvetően azok a klasszikus baloldali pártok, amelyek az elmúlt 10 évben a magyar parlamentben a baloldali választókat képviselték, mind meggyengültek. Az egyedüli kivétel a Demokratikus Koalíció, amely következetesen foglal állást a kormány politikájával szemben, éppen ezért van még növekedési potenciálja, nyilván a többi ellenzéki pártnak a rovására.
Az új pártok közül a Momentum az, amely esetleg képes lehet megszerezni az 5 %-os küszöbhöz szükséges szavazatmennyiséget, de valószínűleg ennél sokkal többre nem lesz képes.
Az ellenzéki pártok nyilván egyfajta erőpróbaként tekintettek a mostani választásokra, az önkormányzati választásra készülve. Azt a fajta erőteret, ami itt van közöttük, át fogja rendezni a választás Gyurcsány Ferenc javára. Vagyis egy dolog fog újra bebizonyosodni: a baloldal igazi vezetője Gyurcsány Ferenc.
– Mi volt a legviccesebb momentum a kampányban Ön szerint?
– Egyértelműen az, hogy Vona Gábor rappelni kezdett.
– Mit talált a legfelháborítóbb dolognak a kampányban?
– Talán az volt a legfelháborítóbb, hogy idejött Magyarországra a Néppárt csúcsjelöltje, Manfred Weber, aki a saját tagpártjával, a Fidesszel szemben kezdett kampányolni. Csupa baloldali témát ölelt fel, udvarolt a baloldali szavazóknak, és a saját közösségéhez tartozó Fidesz-KDNP-vel szemben fogalmazott meg kritikákat a baloldal javára. Ez minimum inkorrekt, illetve politikailag is butaság volt – pláne, akkor, ha nem szándékosan csinálta –, mert Manfred Webernek nyilvánvalóan a Fidesz szavazataira is szüksége van, hogy csúcsjelöltből bizottsági elnök lehessen majd júniusban. Egyáltalán nem lennék meglepve, ha végül nem Manfred Weberből lenne a bizottság elnöke.
– Lehet számítani lemondásokra a választások miatt?
– Három párt is van, aminek ez az első választása az új elnökséggel: a Jobbik, az LMP és a Momentum. Nyilván nem ismerhetjük még az eredményeket, de a Momentum az én meglátásom szerint a tavalyihoz képest arányosan növeli a támogatottságát, ezért náluk nem lesz nagy átrendeződés. A Jobbik azonban az új elnökséggel elképesztő mélyrepülésbe kezdett, és Sneider Tamásnak, a Jobbik elnökének át kell majd gondolnia, hogy folytatja-e. Hiszen az elmúlt egy éves zuhanást értékelhetné úgy, hogy ez a saját kudarca is. A szocialisták szintén el fogják veszteni a szavazatok jelentős részét, így Tóth Bertalannak is el kell majd gondolkodnia a jövőjéről.
