Nincs már mit kijátszani: marad a náci-kártya

A törésvonal nem csupán Nyugat és Kelet között húzódik, hanem egybeesik az Unió gazdaságilag fejlett és kevésbé fejlett térségei közötti választóvonallal is – állítja a cikk szerzője, aki szerint a migrációpártiak leginkább azok az országok, akiknek jelentős része megegyezik a XX. század nagy gyarmatosítóinak körével, a világháborúk győzteseivel, és akik az elmúlt évtizedekben több millió embert fogadtak be volt gyarmataikról.

A szociáldemokrata, általában baloldali pártok népszerűségének nyugat-európai csökkenése az ideológiai megújulás elmaradásával magyarázható, amelyhez csak hozzájárultak a tömeges bevándorlás okozta súlyos társadalmi feszültségek – véli Horváth-Sántha Hanga.

Növekedni látszik a távolság a valóság és a politika által adott válaszok között. Emiatt, hogy

a kívánt pszichológiai és a retorikai hatást elérjék, a politikusok a hevesebb érzelmek kiváltására tesznek kísérletet: a nácizmust és a fasizmust idéző párhuzamokkal operálnak.

Egészen közeli példát hozhatunk erre Paul Lendvai legutóbbi, a Népszavában megjelent interjújából, amelyben veszélyként van feltüntetve a „nacionalista populizmus”, Olaszországban „még ott lebeg Mussolini árnyéka”, Orbán Viktort pedig – alattomos észrevétlenséggel – a szélsőjobboldaliakhoz sorolja át.

Csak, hogy emlékezzünk: korábban a svéd szociális ügyekért felelős miniszter hasonlította a magyar kormány által beharagozott családpolitika újabb lépéseit a „harmincas évekhez” (értsd: Náci-Németország) – emlékeztet Horváth-Sántha Hanga.

Ilyen párhuzamokat vonni nemcsak durva relativizálása a történelemnek, hanem az említett időszakok áldozatainak politikai célokra történő cinikus felhasználása is egyben – véli a Képmás szerzője, aki szerint az ilyen kijelentés megsérti mindazon országok méltóságát is, akik mind a mai napig bőrükön érzik a világháború(k) következményeit.

Az pedig már egyenesen

gyomorforgató, amikor a bevándorlásellenes országokat képesek az antiszemitizmus vádjával illetni.

Aktuális felmérések szerint az európai antiszemiták jelentős része muzulmán hátterű, vagyis nem elhanyagolható arányban olyanok is érintettek, akiket Európa befogadott a liberális bevándorlási politikának köszönhetően – mutat rá a szerző.

A „jobboldali szellem” egyre kreatívabb és színesebb alkalmazása

nem más, mint annak a burkolt beismerése, hogy nincs több megalapozott érv, ami az adott politika folytatása mellett szólna

– összegez a szerző, aki úgy látja, ma azokat tekintik „az európai hazafiaknak”, akik majd megmentik a kontinenst a jobboldali szellemtől.

Forrás: Képmás, Népszava

Hirdetés