Oláh Gergő: Vidámságot és szeretetet kell vinni ezeknek a gyerekeknek!

– Hogyan lettél részese a Befogadlak kampánynak, és miért olyan fontos számodra ez a kezdeményezés?

– Tavaly A Dalban a Hozzád bújnék című számmal indultam, mert azt éreztem, szívesen állok egy ilyen ügy mellé. Fel akartam hívni a figyelmet az árva gyerekekre, és ez egy olyan kezdeményezés, amihez mindenki hozzá tud járulni egy kicsit. Nagyon hálás vagyok Osztás Máriának, Mészáros Gábor Murphy-nek és Vígh Arnoldnak, hogy engem választottak a dal előadására. Nógrád megyei vagyok, édesanyám egy lakóotthonban dolgozik, és náluk, Salgótarjánban is megrendezték a Befogadlak programot. Felkértek, hogy vegyek részt az eseményen. Szerettem volna segíteni a kampányt, hiszen valóban szívügyem lett, és meg is állapodtunk, hogy minden helyszínen ott leszek. Már tizenegy fellépésen vagyunk túl, most vasárnap lesz a zárórendezvény.

– Milyen élmény volt ezeknek a gyerekeknek énekelni?

– A Hozzád bújnék című dalom nagyon mély és szókimondó, ahol az első részben egy árva gyerek a szüleinek énekel, azt kérdezve tőlük, miért hagyták el, mit tehetett, amiért ezt érdemelte. A második részben pedig már a nevelőszülőkhöz szól, kéri, hogy „válasszatok engem, és legyünk egy boldog család”. Engem nagyon megérintett ez a dal, sokat is sírtam rajta. Ilyen közönség előtt elénekelni, ahol nevelőszülők vannak és állami gondozott gyerekek, nagyon-nagyon erőteljes érzés volt mindegyik állomáson. Láttam azt, hogy rengeteg nevelőszülő elsírta magát a dal alatt, miközben az állami gondozott gyerekek velem énekelték.

Az olyan gyerekeknek, akikben lelkileg van némi sérülés és hiány, hatalmas a szeretetéhségük, ugyanakkor rengeteg szeretet lakik bennük. Akárki leül velük beszélni, érzi, ahogy ez azonnal árad belőlük, és mint egy szivacs, úgy szívják magukba a szeretetet.

Nekik nem az kell, hogy magyarázzak és fontoskodjak, hanem vidámságot és szeretetet vigyek. A Befogadlak egy nagyon jó program, ahol mindenki ezt próbálja adni nekik, velem együtt. Rám mind a tizenegy állomás nagyon mély hatást gyakorolt.

– Gondolkodtál azon, hogy a szociális pályát választod hivatásul?

– Igen. Gyermek és ifjúsági felügyelő vagyok. Nagyon sajnáltam annak idején, hogy nem tudtam elhelyezkedni ebben a szakmában. Nógrád megyében mindenhova beadtam az önéletrajzomat, gyermekotthonokba, lakóotthonokba, kollégiumokba, iskolákba, de sehova sem vettek fel. A gyakorlatomat egy gyermekotthonban töltöttem Salgótarjánban, ahol nagyon sok mindent megtapasztaltam. Nem csak vigyázni kell rájuk, hanem nevelni őket, foglalkozni a lelkükkel, hiszen itt emberi életekről van szó!

– Látható, hogy nagyon sok szeretetet viszel magaddal, amikor a gyerekekhez mész. Gondolom, a saját családodból tudsz táplálkozni és feltöltődni.

– Nekem a családnál jobb dolgot nem lehet mondani, nagyon hálás vagyok értük, és azért, hogy apa vagyok. Nálam minden csak ezután jön.

Ennél jobb, szebb, biztosabb dolog nincs szerintem a Földön az emberek számára.

Szerintem a mai világot a pénz és a szex irányítja, és egyik sem kerülhetne a család elé, mégis sokan hagyják, hogy ezek tönkretegyék az életüket. Nem kell messzire mennem, hogy lássam, ahogy a média, a pénz és a szex családokat rombol szét.

Kaptam egy képet arról, hogy hogyan kell helyesen élni, mi a család, és eszerint próbálom alakítani az életemet. Sokan kérdezik, hogyan csinálom, mi segít, mi a titkom. Az én titkom a Biblia, az abban leírt alapelvek, amik segítenek a helyes úton járni. Ezeknek rendelek alá mindent, nem pedig az álmaimnak.

Mert lehet nagyokat álmodni, és kell is, de Istennek mindenki számára van egy tökéletes terve, és nekünk kell döntenünk, hogy követjük-e őt, vagy a saját fejünk után megyünk.

Úgy döntöttem, hogy alárendelem magam Isten tökéletes akaratának és rám vonatkozó tervének, mert ő sokkal jobban tudja azt, hogy nekem mi a jó, mint én. Mindent, amim van, amit elértem, és amit el fogok érni – mert hiszem, hogy nagy dolgok várnak még rám – azt Istennek tulajdonítom, semmim nincsen, ami ne tőle eredne. A keskeny út, amin járok, egy nehéz út, és sokan ezért sem lépnek rá, mert az gondolják, hogy így sok mindenről le kell mondaniuk, de ez nem igaz. Aki a keskeny úton jár, annak izgalmasabb az élete, és igazából ez a szabadság. Nagyon sokan azt gondolják, hogy szabadnak lenni annyit tesz, hogy mindent megtehetünk, közben pedig sokkal inkább az, hogy például nincs titkom a feleségem előtt, neki sincs előttem, és teljesen szabadok vagyunk egymás előtt.

– Hogy tudod ezt a négy gyerekednek átadni a mindennapokban, és őket is erre az útra terelni?

– A nagyok keresztény iskolába járnak. Ők kilenc, nyolc és három évesek, a legfiatalabb pedig nyolc hónapos. Látom a gyerekeimen, hogy tudják, mi a helyes irány, mi a jó és mi a rossz. Sok gyereknek ezt nem mondják el otthon. Rengeteget gondolkodom azon, hogy miként tudok hatni rájuk. Ami trendi és menő, az nem mindig jó. A kilenc éves lányom például nagyon trendi, de fontos találni egy középutat. Lehet trendinek és menőnek lenni úgy is, hogy nem felelünk meg a mai kultúrának. Minden reggel imádkoznak maguktól, kislányom gyerekbibliát olvas. Próbálom őket keretek közé helyezni, és azt az oldalukat erősíteni, ami előrébb viszik őket.

– Szoktál mesélni a gyerekeidnek a Befogadlak programról? Ott lesznek május 19-én?

– Persze, nagyon fontosnak tartom ezt is, jönnek ők is a záróalkalomra! A gyerekeim nagyon érdeklődőek és nyitottak a világra. Amikor bekerültem a médiába, akkor ők még kicsik voltak, kisfiam egy éves, kislányom két éves volt. Akkor még nem fogták fel, hogy nem tudtuk megvenni nekik az édességet, amit kiválasztottak a boltban. 2012-ben megnyertem a versenyt és ennek köszönhetően ők már abban nőttek fel, hogy megvan mindenünk és nagyon örülök is ennek, de mégis próbálom mutatni nekik ezt az oldalt is. Családban is látnak arra példát, hogy van, aki rossz körülmények között él, akiknek nincs meg az, ami nekünk. Az adakozást is gyakoroljuk velük folyamatosan. A már nem használt játékokat is összegyűjtjük és elvisszük a rászorulóknak, hogy megérezzék, milyen jó adni. A szülők feladata és felelőssége ezeket elmondani a gyereknek, és erre nevelni. Persze kihívás, de nagy örömmel tesszük a feleségemmel!