EU: migránsváró támogatás: igen; babaváró támogatás: nem!

A székely fiú hazatér régen nem látott családjához. Belép az ajtón és látja, hogy ott fekszik az anyja vérbe fagyva. Bemegy a hálószobába és látja, hogy a húga szétmarcangolva fekszik az ágyon. Bemegy a nappaliba és ott ül az apja egy vágással az arcán. Megkérdezi tőle:
– Mi történt, apám?
– Bejött egy medve és széttépte anyádat és húgodat, engem csak megkapott.
– És nem fáj?
– Csak ha nevetek.

Ez a – talán kissé erős – vicc jutott eszembe, amikor a híradásokból arról értesültem, hogy az Európai Bizottság most éppen a magyar kormány által meghirdetett babaváró támogatást támadja, akarja azt ellehetetleníteni. Az elmúlt évek tendenciózus, mindent tűz alá vevő és igazságtalan támadásai után lassan már nem tudom eldönteni, hogy ez most vicc vagy komoly.

A brüsszeli szemöldökráncolás oka: ez az intézkedés sértheti a versenyjogot. Csak csöndben kérdezem: a mindenfajta ellenőrzés nélkül, ki tudja kiknek és milyen pénzintézetek által kiadott migráns bankkártyák és az azokra havonta utalt, összességében eurómilliókban mérhető pénz vajon milyen jogszabályt nem sért? Megsúgom, hogy nem csupán a hatályos uniós és nemzeti jogszabályokat, hanem a józan ész szabályait is súlyosan sérti.

Szóval jó lenne, ha lassan már leszállnának rólunk Brüsszelben!

Mert mi, magyarok hozzászoktunk már, hogy évekig, akár évtizedekig ülnek a nyakunkon, vagyis bírjuk a terhelést. Ám a komfortérzetünknek kifejezetten jót tenne, ha mindenféle zaklatás, mondvacsinált hisztériázás helyett hagynának minket a saját – európai – értékrendünk szerint berendezni önmagunk életét. Mert mi inkább szeretnénk minél több, családjainkban megszülető, életszemléletünket, kultúránkat, múltunkat tovább örökítő gyermeket látni, mintsem törvénytelenül érkező, semmit nem becsülő, sokszor agresszív idegenek tömegének kiszolgáltatni magunkat.

Tarnai Richárd