Az Open Doors USA nemrég közölt néhány történetet, melyeket Észak-Koreából elmenekült keresztények osztottak meg a szervezet munkatársaival, rávilágítva az országban zajló keresztényüldözés brutalitására. 

Észak-Korea az Open Doors által készített World Watch List jelentése szerint az az ország, ahol a keresztények a legnagyobb veszélyben vannak az egész világon (az Open Doors a keresztényüldözést, a vallásszabadság érvényesülését feltáró, világméretű hálózattal rendelkező civil szervezet, amely minden évben kiadja a keresztényüldözés globális problematikáját bemutató jelentését – a szerk.). A pártállami diktatúra mindenkit kínzásnak vet alá vagy megöl, akiről kiderül, hogy keresztény hívő, ezért a szülők sok esetben még gyermeküknek sem mernek beszélni lelki életükről. Mindezt visszatükrözik azok a történetek is, amit az országból elmenekült keresztények osztottak meg.  

Az 50 éves Lee-Joo Chan csak egyike azoknak a koreai keresztényeknek, akik sokáig egyáltalán nem tudták, hogy szüleik a keresztény hitet gyakorolják. Harminc évet kellett várnia arra, hogy a „családi titokra” fény derüljön. 

– Tudtam, hogy a szüleim mások, mint a többiek. Mindenki „kommunista szülőknek” nevezte őket, mert segítették a betegeket, szegényeket és a rászorulókat. Éjjelente gyakran lapozgattak egy titkos könyvet, amibe én nem olvashattam bele. De hallottam, amint egymásnak szavakat suttognak ebből, és tudtam, hogy ez az ő bölcsességük forrása. És azt is tudtam, hogy ha erről bárkinek beszélek, akkor másnap elviszik az egész családunkat– idézte fel gyermekkorát. 

Lee-Joo Chan édesanyja még a második világháború idején tért keresztény hitre, amikor a koreaiak Japán fennhatóság alatt éltek. A  kommunista diktátor, Kim-Ir Szen hatalomra kerülése után kezdődött el a keresztények üldözése, ettől kezdve Lee-Joo Chan szülei csupán titokban gyakorolhatták vallásukat.

hirdetés

Lee-Joo végül a ’90-es évek során elmenekült Észak-Koreából, majd néhány évvel később az édesanyjának és bátyjának is sikerült átszöknie a kínai határon.  Édesanyjával történt találkozásukat így idézte fel:

„Különleges pillanat volt, amikor Kínában végre ismét találkozhattunk. Most először mondhatta el nekem mindazt, amit 30 éven át titokban kellett tartania”.

Édesanyja ezután részletesen bemutatta neki, hogy mit érdemes tudni a keresztény vallásról, majd ezt követően három órán át imádkozott érte és Észak-Koreáért.

A Kínába szökés azonban utóbb Lee-Joo Chan családtagjainak életébe került. Édesanyja és testvére ugyanis később megkíséreltek visszaszökni Észak-Koreába, időközben azonban feltételezhetően valaki feljelentette őket az állami hatóságoknál. Amikor ugyanis visszafele utazva átkeltek a határ mentén lévő Jalu folyón, négy, lesben álló katona ütött rajtuk, és mindkettejüket megölték. Lee-Joo-nak mindezt a folyó túloldalán állva kellett végignéznie, tehetetlenül. Utóbb megtudta azt is, hogy édesapját és a többi testvérét letartóztatták és megölték. 

Kim Sang-Hwa ugyancsak azok közé tartozik, akik megtapasztalták az üldöztetést a pártállami diktatúra részéről. Ő egy véletlen révén tudta meg azt, hogy a szülei keresztények.

„Volt a házunkban egy titkos rekesz, amire 12 évesen akadtam rá. Elkezdtem kutakodni ebben a rekeszben és rátaláltam egy könyvre. Kinyitottam, és elkezdtem olvasni: »Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet…«”. 

Meglepetésében eldobta a könyvet, és nem tudta, mihez kezdjen: „Nagyon megrémültem, már tanultam az iskolában az evolúciós elméletet, így tudtam, hogy ez a könyv illegális. Tudtam azt is, hogy ez a felfedezés az életembe is kerülhet. Féltem hozzányúlni a Bibliához, de mégsem hagyhattam csak úgy ott. Végül behunytam a szemeimet, felvettem a könyvet és visszaraktam a rekeszbe”.

Az, ami az akkor tizenkét éves gyermek fejében lejátszódott, pontosan mutatja be, milyen hatással van az emberekre egy brutális diktatúra.

„Elkezdtem átgondolni azt, hogy mit kellene tennem: mondjam el a tanáromnak? Vagy menjek el az Állambiztonsági Osztály helyi felügyelőjéhez? 15 napig máson sem járt az agyam. Tudtam, hogy állampolgári kötelességem beszámolni arról, amit találtam. De azt is, hogy mindez a családomat veszélyeztetné. És bennem voltak olyan kérdések is, mint például az, hogy kicsoda vagy micsoda Isten?”.

Kim-Sang Hwa végül összeszedte a bátorságát, és édesapjához fordult kérdéseivel. Édesapja meglepődött ugyan a kérdéseken, de elmagyarázta neki a teremtés történetét, és azt, hogy mit kell tudni a kereszténységről. A gyermek szép lassan megismerkedett a keresztény hittel, s maga is hívővé vált. Később sikerült elmenekülnie Észak-Koreából, napjainkban Dél-Koreában él. 

Choi Yong Sook ennél jóval rögösebb utat járt be, míg megtudta, mit is jelent kereszténynek lenni. Gyermekkorában a két nagyapja beszélgetéseit kihallgatva hallott először a kereszténységről. – Jézus második eljöveteléről beszéltek, és arról, hogy Ézsau miként adta el elsőszülöttségi jogát egy tál lencséért. Biztos finom lehetett az a lencse, gondoltam magamban. És azt is, hogy az öregség valószínűleg azzal jár együtt, hogy furcsa dolgokról kezdenek el beszélni az emberek – emlékezett vissza.

Később édesapját és nagyapját letartóztatták annak gyanújára hivatkozva, hogy egy keresztény közösség tagjai voltak. Végül nem állt rendelkezésre elég bizonyíték arra, hogy hosszabb ideig fogva tartsák őket, de a családot így is száműzték egy eldugott faluba. Choi Yong Sook ezután jó ideig nem hallott többet a kereszténységről, nagyapja ezt követően csupán annyit mondott neki – minden magyarázat nélkül –, hogy higgyen Istenben. 

Felnőttkorában megkísérelt átszökni Kínába, azonban elfogták. A börtönben egy idős keresztény hölgytől tanulta meg azt, hogy mit jelent imádkozni: 

„Hallottam őt, ahogy imádkozik: Szűzanyám, kérlek bocsáss meg, bocsáss meg…”. Először unalmamban kezdtem el utána mondani az imát, mintha a saját anyámhoz imádkoznék, hogy juttasson ki innen.”

Choi hónapokkal később szabadult ki, és egy újabb szökési kísérlet során sikeresen eljutott Kínába. Itt olvashatta el először a Bibliát, és vehetett részt istentiszteleten, azóta is gyakorolja a keresztény hitet.