Felhőkarcoló a Józsefvárosban
Az egykori OTI (Országos Társadalombiztosítási Intézet) székháza a Monarchia és a Horthy-korszak egyik legjelentősebb modern épülete, Budapest első felhőkarcolója volt. Józsefváros északkelti térségét az 1850-es években kezdték parcellázni, addig a főváros külvárosi résznek számított. A beépítetlen külvárosi részre a Budapest-Kerületi Munkásbiztosító Pénztár (OTI elődje) új székházát tervezték felépíteni. Az épület végül két részben épült fel késő szecessziós stílusban: az első része 1913-ban, a második része pedig 1931-ben. Az első szakasz nyertes pályázata Komor Marcell és Jakab Dezső nevéhez kötődik, akik a kor neves építészei voltak. Nevükhöz fűződik a Palace Szálló a Rákóczi úton vagy a II. János Pál Pápa téren álló Népopera, a mai Erkel Színház. A Keleti Pályaudvarhoz közelebbi épületrészt sok tervmódosulást követően 1913. december 8-án adtak át. 
Az évek során a baleset és betegbiztosítás is fejlődött és megjelent mellettük a nyugdíjbiztosítási ág, amelynek eredményeként létrejött az OTI vagyis az Országos Társadalombiztosító Intézet. A biztosítási terület bővülésével ki kellett bővíteni az épületet is. A második szárnyat is Komor Marcellre és Jakab Dezsőre bízták, akik tükrözték a korábban elkészült épületüket és az új szárnyat egy toronyépülettel kapcsolták össze a régivel. Az építészek a torony közbeiktatásával bravúrosan eltüntették a régi és az új szárny közötti szinteltolódásokat. A kibővített székházzal 1931.január 2-re készültek el, és a budapesti középületek közül – a maga 73 méterével – ez vált az egyik legmagasabbá. Mint ismeretes, a Postapalota 43 m magas volt, ugyanakkor a Parlamentet és a Bazilika 96 méteres magasságát nem körözték le. Kinézete miatt a pesti köznyelv felhőkarcolónak nevezte el. 
A késő szecessziós stílusban épült tornyon órák és az apostoli kereszttel díszített csipkés pártázat foglaltak helyet, négy sarkában haraszti mészkőből készült szobrok álltak, Kisfaludi Strobl Zsigmond, Sidló Ferenc, Körmendi-Frim Jenő és Horvay János szobrászművészek alkotásai. A szobrok 8 méter magasak voltak, és társadalombiztosítással kapcsolatos tevékenységeket végeztek. Az épület homlokzatára és belső tereibe díszes mintázatok, illetve számos műalkotás került, mint „az egészség kútja”, az „iszákosság”, az „áramütés” vagy éppen a „kazánrobbanás” allegorikus szobrai. Az óratoronyba két gyorsfelvonó segítségével lehetett feljutni, amely abban az időben kuriózumnak számított. A tervezők üvegboltozattal oldották meg a természetes fény bejutását a félkör alakú aulákba, amely az egészséges munkakörülmények megteremtését volt hivatott támogatni. Az 1931-es szárny ötödik emeletén helyezték el a szecessziós díszítésű, ólomüvegekkel tarkított dísztermet, amelynek csodájára jártak. 
Budapest 1945-ös ostromát az épület néhány belövéssel vészelte át. Noha az óratorony a háború pusztításait túlélte, a szocializmusét már nem tudta. Sztálin 70. születésnapjára gigantomán (éjszaka neonfénnyel világító) vöröscsillagot helyeztek a tetejére, hogy a főváros minden pontjáról látható legyen.
Ki tudja, talán a vörös csillag terheinek következtében, akár más okból, de a tornyot az 1960-as években Csonka Pál építészmérnök vezetésével lebontották. A hivatalos magyarázat az volt, hogy a keszonalapozással (meglévő épület rezgésmentességét biztosította), bauxitbetonból készült torony szilárdsága az 1960-as évekre lecsökkent. A torony visszaépítésére sem akkor, sem a 2000-es felújítással nem került sor, így jött létre a ma is látható „csonka torony”, amely szomorúan, pártadíszeitől megfosztva várja jobb sorsát.
Fecske Gábor László
