Száztíz éve született a kétszeresen halálra ítélt költő: Radnóti Miklós

Radnóti Miklós, a magyar líra egyik legkiemelkedőbb alakja 1909. május 5-én született. Szerelmi költészete, a munkatáborokban írt versei a mai napig meghatározzák a magyar irodalmat.

Radnóti Miklós életét már születésekor tragédia övezte, amikor meghalt ikertestvére és édesanyja is. Ezt a traumát a költő élete végéig magában hordozta, a téma az 1940-es önéletrajzi vázlatában is felmerült: „Iker gyerek vagyok, öcsém és édesanyám meghaltak születésemkor. Anyámat az ikerszülés ölte meg, nem bírta a szíve, öcsém gyönge volt, elszívtam tán tőle az életerőt. Tizenkét éves voltam, meghalt apám is. Az anyámat nem ismertem, az apámra valójában alig emlékszem, néhány éles, de összefüggéstelen képet, emléket becézek róla magamban…”

A fiatal Radnótiról textilkereskedő nagybátyja gondoskodott. Gyámja hiába szánta kereskedelmi pályára, a versírás végigkövette fiatalkorát.

1926-ban ismerkedett meg feleségével, Gyarmati Fannival, aki élete végéig múzsája maradt. A hitvesi szerelmi költészete a negyvenes években teljesedett ki, és szerelmük a mai napig az egyik legszebb és legnépszerűbb téma a magyar irodalomban.

Radnóti Miklós Párizsban 1931-ben – reprodukció. Az eredeti felvétel készítésének pontos dátuma ismeretlen.

A fiatal Radnóti költészetének egyik jelentős szólama a közösségi felelősségtudatból, a szociális elégedetlenségből fakad. A szegényekkel való együttérzés, a munkások iránti szolidaritás hangjai szólalnak meg az első kötet Sirálysikoly című ciklusában legtöbbször áttételesen, költői képekbe rejtve.

A költő klasszicizmusát az antifasiszta küzdelem határozta meg. A fasizmus hatalomra jutásától kezdve Radnótinak kétszeresen is halálraítéltnek kellett magát tudnia: a világnézete és a származása miatt is. 1933 óta nem lehetett kétsége saját sorsa felől, éppen ezért a haláltudat beépült mindennapjaiba, költészetébe.

1940-ben és 1944-ben is munkaszolgálatra küldték. A költészet végig az élete része maradt, noteszába verseket ezalatt is írt – például a négy Razglednicát –, amit exhumálásakor viharkabátjának zsebében találták meg. Ez nevezik Bori notesznek, melybe utolsó verseit írta.

A költő eredeti neve Glatter Miklós volt, miután nagyapja Radnóton született, a Radnóti nevet választotta. Hivatalosan a Radnóczi név használatát engedélyezték. 1945 februárjában Gyarmati Fanni felhívta az akkori belügyminisztert, hogy közbenjárjon a névváltoztatás ügyében, hogy mire hazatér Radnóti, az új nevét tudja használni. Erre már nem kerülhetett sor.

Egy évvel a halála előtt Gyarmati Fannival közösen megkeresztelkedtek. A költő már korábban is elhatározta, hogy harmincnegyedik életéve betöltése előtt felveszi a keresztséget. Ezen döntését nem befolyásolta politikai megfontolás, a zsidótörvények miatt már előnyben ezáltal nem részesülhetett, lelki igénye, meggyőződése okán döntött így.

1944. november 9-én Abdán végeztek vele, de halálának pontos körülményei nem teljesen ismertek.

(Forrás: vasárnap.hu/Wikipédia)

Iratkozzon fel hírlevelünkre