A ballagás speciális magyar szokás, maga a szó a latin „valetans”, búcsúzó szóból ered. Az első ballagást az 1870-es években, Selmecbányán tartották – ezt követően hamar divatba jött az egész országban, csakúgy, mint a ballagó diákok virággal való köszöntése is.

Az érettségi előtt álló diákok ilyenkor a feldíszített folyosókon végigvonulva búcsúznak el az iskolától, diáktársaiktól és tanáraiktól, és már-már versenyeznek, hogy ki cipeli a legnagyobb csokrokat, ki roskadozik a legtöbb virág alatt – mintha ez a népszerűség mérőfoka lenne.

Ballagás a debreceni Fazekas Mihály Gimnáziumban 2019. május 3-án. MTI/Czeglédi Zsolt

Ezt kikerülendő sok iskolában ma már egy szál virággal vonulnak végig a diákok a folyosókon, és később, az udvaron találkoznak barátaikkal, családjukkal – akik csak ekkor áraszthatják el őket a csokrok tömkelegével.

hirdetés

A ballagás napja óriási forgalmat hoz a virágüzleteknek. De nem csak liliomokból, rózsákból és tulipánokból álló csokrokat kapnak a diákok: sokan édesség-, smink-, vagy zöldség-csokorral lepik meg gyermekeiket. Kérdés, melyik diák az, aki a hagyományos csokor helyett inkább a répákból és zöldhagymákból készített változatnak örül jobban…

A lufik sem maradhatnak ki a sorból, egészen elképesztő héliumos lufi-kollekció tárul a szemünk elé egy-egy ballagáson.

Ennek a napnak elengedhetetlen része a beszédek sorozata is, amit már nemcsak az iskola népe, hanem a családok, barátok is végighallgatnak. A ballagási beszédekről sokunknak a magyar klasszikus, a Moszkva tér című film ugorhat be. Az igazgatónő beszéde magába foglalja az elmúlt harminc évben szinte változatlan búcsúbeszédek mondatait, amiktől ezen a napon lehetetlen elszakadni. „Lányok, fiúk, jó utat!”