Sri Lanka, az óceán könnye – az áldozatoknak segítenek a máltaiak
Mindig nehéz szavakat találni az értelmetlen pusztításra, és van, amire nincs és nem is lehet magyarázat. Hasonlóan éreztünk 2004 drámai karácsonyán, amikor a romboló cunami váratlanul és kegyetlenül pusztított el mindent, amit elért. Ahogyan most, e tragikus húsvéton is, amikor az emberi gonoszság rombolása vett el életeket, romba döntve sorsokat, családokat. Akkor, azon a karácsonyon a világ összefogott és megmutatta, hogy az emberi segítség, közösségvállalás valóban lehet egyetemes. Az erőfeszítésekben mi, magyar máltaiak is szerepet vállaltunk, honfitársaink erőn felüli támogatásának felelősségteljes eljuttatásával és felhasználásával.
A Srí Lanka szigetén történt barbár támadások hatására, amit mi a Máltai Szeretetszolgálatnál átélünk, sokkal több, mint az áldozatokkal való távoli együttérzés, szolidaritás. Munkánk közben emberi kapcsolatokra jutottunk, barátokra találtunk. Nekünk az internet képei nem egy távoli nép szenvedését jelentik, hanem félelmetes és személyes valóságot. Ijedten néztük a képeket a templomokról, ahol együtt imádkoztunk barátainkkal. A helyeket, ahol közösen terveztünk velük jövőt, célokat, programokat.
A képeken, ha sérült papot látunk, Raja atya barátsága, és a többi szerzetes jut eszünkbe. Amikor egy kisgyermeket mutatnak, Kumara, a sofőr kislánya, aki kollégámnak családi fényképalbumát mutatta büszkén. A segítő mentős képe Niranjan doktort juttatja eszünkbe, akire trópusi nehézségeinkben mi is számíthattunk. Az utcán álló, kiabáló ember számunkra Michael, a colombói zugárus, aki „original copy” óráival sokszor megnevettetett bennünket.
A szolidaritás, közösségvállalás végtelenül nehézzé válik, ha a személyes kapcsolatok féltő terhe is nyomasztja az embert. De mi ez ahhoz képest, amit ők élnek át? Egy évtizednyi béke után váratlanul és érthetetlenül újra drámai események közepébe sodródnak. Erről ők már pontosan tudják, hogy milyen tragikus következményekkel jár.
Keresztény közösségekre halált, szenvedést, üldöztetést zúdítani a legszentebb időben, különösen barbár cselekedet. Még egy háborúban is vannak „szent”, érinthetetlen idők, amikor a szembenálló felek nem támadják egymást.
Akiknek semmi sem szent, húsvétkor, a feltámadás és megváltás örömének pillanatában tették számunkra világossá, hogy a gyűlölet ereje semmit nem tisztel, és a legszörnyűbb rombolásra is képes.
Ez a fájdalom és seb nagyon mély és nagyon veszélyes. Talán még a cunaminál is veszélyesebb, mert a tengerre haragudni sem lehet. Ezzel szemben most embereknek, közösségeknek kell egymás szemébe nézni, hogy közös szülőföldjükön a békéhez szükséges bizalmat a szeretet szellemében tudják újjáépíteni.
Ez az építkezés egyedül most sem sikerülhet. A szenvedést „feldolgozni” és megbocsájtani a legnehezebb emberi feladat. A világ felelőssége ismét óriási, és újra az egyetemes közösségvállalás az, amely világossá teheti, mi a jó és mi a rossz, mutathat példát és utat, most is a reménytelenségben.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat segít. Mást nem is tehet, hiszen testvéreink szenvednek. Támogatásunkat egyházi közösségeken, azokat képviselő barátainkon keresztül juttatjuk el a szenvedő családoknak, özvegyeknek, árváknak, túlélőknek.
Egyedül azonban kevesek vagyunk. Szeretnénk, ha a cunami utáni újjáépítést, most „léleképítésként” folytathatnánk.
Kérjük, adományaikkal segítsék munkánkat, amelyet egymillió forinttal indítunk útnak. A szeretet láncolatát ezzel kezdtük meg, amelyet majd a Negombói Szent Sebestény templom közösségének juttatunk el, azoknak a családoknak a megsegítésére, akik a legnagyobb tragédiát szenvedték el, gyermeket, vagy szülőt veszítettek el a támadás során.
Srí Lankát India könnyének is nevezik. Tengernyi könnyet kell most felszárítani. Hit és közösségvállalás nélkül egyet sem lehet.
Segítő felajánlásaikat kérjük, küldjék el az OTP Bank Nyrt. 11784009-20200745 számlaszámra, vagy online az alábbi linken keresztül: https://adomanyozz.
Győri-Dani Lajos
A szerző a Magyar Máltai Szeretetszolgálat ügyvezető alelnöke.,
Forrás: vasárnap.hu
