800 ezren áldozták életüket a nukleáris Mekkában

Az HBO május 7-én ötrészes sorozatot indít „Csernobil" címmel. A felrobbant atomreaktor hírét napokon át eltussolták. Még a magyarországi lapok is csak óvatosan, jelentéktelen helyeken publikálták a szerencsétlenség hírét. Gorbacsov a helyreállítás költségeit a kelet-európai függő országok között akarta szétosztani. Személyes élményem a tragédiával kapcsolatban, hogy apámat kiterelték a nyomdából, ahol a május elsejei felvonulás előkészületein dolgozott. Senki sem szólt neki, hogy jobb lenne menedékbe húzódni a megnövekedett sugárzás elől. Rákos lett. Sikeresen megműtötték. Pár évig nem ittunk tejet. Máig utálom a vízalapú kakaót. Ez csak nálunk történt. A film azonban bemutatja, hány embert hagyott halálba veszni a Szovjetunió...

B. Varga Judit történész-muzeológus a Látószög blogon megjelent írásában a tévécsatorna új sorozatával összefüggésben rámutat, hogy mekkora pusztítást végzett az atomreaktor felrobbanása, illetve a párt emberéletet nem kímélő eljárása.

Szvjatlana Aljakszandravna Alekszievics, belorusz Nobel-díjas írót és oknyomozó újságírót idézi a cikk szerzője:

Csernobil felülmúlja Kolimát, Auschwitzot. Mert ma is aktuális. És aktuális lesz még 48 ezer évig.

1986. április 26. A robbanás napokig eltussolt dátuma. A nyugati országok napokkal később adatokat közöltek a megnövekedett sugárzás veszélyről. Idehaza mindenhol csak az MTI sablonszöveg futott: „szerencsétlenség történt a Szovjetunióban, a csernobili atomerőműben: megsérült az egyik atomreaktor” – idézi a megjelent hír szövegét a történész-muzeológus.

A szovjet hatalom hazudott, csak úgy, mint korábban: Csernobil városának lakóit napokkal később evakuálták, azt állítva nekik, hogy három napon belül hazatérhetnek, ezért ennél több holmit ne is csomagoljanak össze. Extra „zsoldot” kaptak a sorkatonák, és azok, akiket még a tisztítási, lapáttal végzett munkára besoroztak.

„Az Afganisztánban  szolgáló száz-százhúszezres szovjet kontingens hazatért katonáit billenőplatós teherautó és sok szép ígéret várta: oklevél a hőstettért és ezer rubel a havi négyszáz helyett. És fehér köpeny, fehér sapka, gézmaszk, Isztrjakov-kendő, amit a népnyelv csak szájkosárnak nevezett” – írja B. Varga Judit, hozzátéve: sokan inkább Afganisztánban haltak volna hősi halált, nem pedig a leszerelésüket követő néhány évben idehaza a sugárzás következtében.

A Nobel-díjas belorusz írónő szerint a Szovjetunió nyolcszázezer sorkatonát és szolgálatra behívott ún. likvidátort küldött a katasztrófa helyszínére az évek során. Csak Fehéroroszországban 115 493 személy neve szerepel a likvidátorok névsorában. 2003-ig naponta ketten haltak meg közülük – idézi a cikk szerzője.

– Ma egy száz évre szavatolt acélszarkofág borítja a felrobbant energiablokkot. A „nukleáris Mekkát” évről-évre egyre több turista-zarándok látogatja. Manapság az emberek erős élményekre vágynak – véli B. Varga Judit. És bár a reaktort 30 kilométeres körzetben megközelíthetőnek nyilvánította az ukrán kormány, lakni azonban 24, mások szerint 48 ezer évig nem lehet a zónában.

Képek forrása.