„Nem, azért, csakhogy egy mondatot mondjak, ha már szókimondó vagyok, sok a patkány Magyarországon, ha már a patkánytéma felhozódott, itt, Budapesten, és nemcsak Budapesten és nemcsak…” – Bangóné Borbély Ildikó ATV-ben elmondott szavai tökéletes lenyomatai egy nem csak magyar jelenségnek.
Mint ahogyan mi is beszámoltunk róla, a fenti mondat egy, a Fidesz támogatottságát firtató kérdésre válaszul hangzott el az MSZP-s politikustól. Aki még miután megkérdezték tőle, hogy ennek a mondatnak mi az áthallása, vagyis nagyon előzékenyen felajánlották neki szavai pontosításának lehetőségét, akkor is csak annyit mondott: mindenki úgy gondolja, ahogy akarja.
Bár ez egy extrém megnyilvánulása volt a „nem rájuk szavazók” – akik valljuk be, elég sokan vannak – lenézésének,
sajnos világszerte megszokhattuk azt, hogy baloldali és liberális barátaink nehezen viselik el, ha nem az ő elképzelésük érvényesül egy-egy szavazáson.
Jó példája volt ennek a tavalyi országgyűlési választás utáni tüntetéssorozat is, amikor az ellenzéki politikusok nem az okok feltárásával, hanem az eredmény el nem fogadásával voltak elfoglalva. És ebbe a sorba illik az is, ami Donald Trump megválasztása után történt az Egyesült Államokban.
hirdetésÉs igen, ide tartoznak azok az európai politikusoktól származó kijelentések is, amelyek szerint nincs szükség népszavazásra, mert a nép valójában nem tudja, hogy mi a jó neki. Hallhattuk ezt az érvet a magyar kvótareferendum előtt és a Brexit voksoláskor is.
Ugyanakkor érdemes megnézni, hogy mi is a demokrácia szó igazi jelentése: népuralom.
Vagyis aki nem bízik a szavazókban, aki lenézi a nem rá voksolókat, aki populizmussal vádolja az egyetértési pontokat kereső politikusokat, az valójában éppen magát a demokráciát kérdőjelezi meg.
Azt, aminek a létéért éppen ők aggódnak a leghangosabban. Nekik egyet tudunk ajánlani: ahelyett, hogy patkányoznak, és szívük szerint a választókat cserélnék le, gondolják végig, hogy mit jelent nekik a népképviselet. És ha jutottak valamire, talán szavazójuk is több lesz.
