II. János Pál közel négy évtizedes egyházfői működése a pápaság történetének egyik legkiemelkedőbb korszakává vált. Az idős pápa szó szerint a végsőkig szolgálta egyházát - ennek egyik legutolsó mozzanata volt a szent pápa halálát néhány nappal megelőző húsvétvasárnap.
II. János Pál élete utolsó éveiben idős korából kifolyólag egyre nehezebben tudta ellátni feladatait, azonban míg ereje engedte, igyekezett legjobb tudása szerint helytállni. Ezekben az években a pápa már járni is alig tudott.
2005 húsvét vasárnapján II. János Pál saját dolgozószobájában, egy kerekesszékben ülve vett részt az ünnepi szertartáson, majd amikor megjelent az erkélyen, a tömeg óriási üdvrivalgással és tapsviharral köszöntötte.
hirdetésAmi ezután következett, az alighanem mindenkit meglepett. II. János Pál megpróbálta elmondani a pápai áldást, mivel azonban betegsége miatt ekkora már a tüdejében egy csövet helyeztek el az orvosok, nem tudott szólni a tömeghez. Végül a kereszt jelét a levegőbe rajzolva áldotta meg a téren állókat, akik hálájukat kifejezendő folyamatosan éljenezték.
A 2005-ös húsvéti ceremónia azért is volt egyedi és megható pillanat, mert a jelenlévők megtapasztalhatták a húsvét lényegét. Saját szemükkel láthatták, hogy a pápa szenvedése miként egyesült Krisztus szenvedésével. S pontosan tudták és érezték, hogy e két szenvedés közös nevezőjeként jelen van a feltámadásba vetett hit és remény is, amelyek a Szentatya számára elviselhetővé teszik a betegségéből fakadó kínokat.
II. János Pál létének ez a momentuma hiteles képet fest egész életéről; híven tükrözi, mennyire komolyan vette egyházfői szolgálatát. Helytállásával, jóságával, alázatával időtálló és követendő példát mutatott és mutat minden keresztény embernek.
