Nagyszombat, a „csend napja” a magunkba fordulás ideje, amikor a fájdalom mellett már elkezd megtelni a szívünk bizakodással, az újjászületés reményével. A feltámadás ünnepe reményt ad mindannyiunknak, hiszen húsvét az élet győzelmét jelenti a halál felett, húsvét maga a megújulás, egy olyan bizakodásünnep, amely azt sugallja, hogy nincs reménytelen és kilátástalan helyzet.
A népesedési helyzetünk kapcsán sem veszíthetjük el az optimizmusunkat, hiszen pontosan a húsvét üzenete mutatja meg, hogy mindig bízni kell az új élet(ek) születésében, mert ha összefogunk, és közösen teszünk azért, hogy a családi értékek érvényesüljenek, és világra jöjjenek a vágyott gyermekek, akkor Magyarországnak van jövője, akkor a fiatalok bátran és nyugodt szívvel alapítanak családot.
A gyermekáldás ugyan áldozatokkal jár, és anyagi szempontból is számos erőfeszítést igényel, de ezek mind örömteli áldozatok. Olyan áldozatok, amelyekből új élet fakad. Erőt tudunk meríteni abból, ahogy a Megváltó is feláldozta magát értünk, hogy aztán a feltámadással odaadja nekünk az életet.
Ez a megújulás, életigenlés, a nagypéntek mélységéből a húsvéti feltámadás magasságába való felemelkedés az, ami reményt adhat a családoknak, a nemzetnek, és hitet abban, hogy még a látszólag megoldhatatlannak tűnő nehézségek is leküzdhetők, mert van bizonyosság: „et resurrexit tertia die”.
Fűrész Tünde