Zenés időjárásjelentés, légtüneménytan – 2019. április 18.
A görög eucharisztia (ευχαριστία) szó, ami eredetileg hálaadást jelentett (eu – jó és kharisz – kegyelem, kegyelmi adomány) később lett annak a szertartásnak a megnevezése, amelyen keresztények liturgikus keretekben újra megismétlik Jézus kenyérről és borról az utolsó vacsorán mondott szavait és cselekedeteit.
„Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad, és én őbenne.” (Jn 6,56)
Ez az éjszaka volt Jézus és tanítványai talán legbensőségesebb estéje, és ugyanekkor árulta el őt iskarióti Júdás. 
Nagycsütörtök a keresztények számára mindennek a kezdete. A mai zenei utazásunkon mi is a lehető legkorábbi időkig, az ősforrásokig szeretnénk visszamenni, a római liturgia szerinti gregorián dallamokig.
Gregorián éneknek nevezi a egyházi zenetörténet (cantus gregorianus, cantus planus, cantus choralis) az egyházi egyszólamú, hangszerkíséret nélküli latin nyelvű liturgikus kórus- vagy szólóéneket. A gregorián kötetlen ritmusú, az abszolút hangmagasságot nem rögzíti, a dallamai lépcsőzetes felépítésűek vagy kis hangközlépésekkel mozognak.
A gregorián ének hangjai a kereszténység kezdetétől a mai napig visszhangoznak templomainkban, s a megbékélésre vágyó emberek szívében.
Ez az időtlen zene mindmáig „hatalommal” rendelkezik, mélyen érintette és érinti minden kor emberét, mint egy végtelen tenger partjaira kifutó hullámok, úgy mozdul meg általuk a mozdulatlan. Ezek a dallamok mélyen elgondolkodtatják még a vallás nélkülieket is a maguk létezéséről, hogy honnan jöttünk, kik vagyunk, hova tartunk… 
A gregorián az időszámítás kezdete körüli idők mediterrán kultúrájából, a görög himnuszok és az ókori zsidó zsoltárok világából nőtt ki, több jól körülhatárolt korszaka volt. A 4. század második feléből indult kezdetek után a 7. század elején I. Gergely pápa indítására „kanonizálódott” – innen a gregorián név is –, majd a 8. században, a Karolingok idején rögzült a legtöbb dallama, s a 9. századtól betetőződött, amikor az ún. neumák segítségével leírhatóvá is vált.
Később a római katolikus egyházban graduále nevű liturgikus könyvek tartalmazták a pap énekein kívül az összes miseéneket, majd a 12. század óta elterjedtek a keresztény világban ezek a művek, amelyek későbbi jelentőségüket a tridenti zsinatot követő gregorián-reformmal összefüggésben nyerték el. 
A ma is érvényben lévő Graduale Sacrosanctae Romanae Ecclesiae-t (röviden Graduale Romanum) 1908-ban adta ki a Vatikáni Nyomda. Ez a könyv tartalmazza a gregorián miseénekek hivatalos új változatait.
Az alább felidézett dallamok a Graduale Romanum e kötött rendjében csendülnek fel a nagycsütörtöki liturgia keretében. 
Introitus – Nos autem gloriari
Az introitus (a latin introeo, „bemegyek” szóból: „bejövetel”) vagy kezdőének a katolikus szentmisét indító gregorián ének, antifónás zsoltár, amely a miséző és kísérete bevonulása alatt hangzik fel. Az introitus olyan, mint egy színpompás ouverture, amely megadja az egész ünnep alaptónusát, hangulatát.
A gregorián dallam alatt Wiligelmo da Modena (1099-1120) itáliai szobrász modenai katedrálisra faragott munkái láthatóak. Ő volt az első, aki az európai szobrászatban több évszázadnyi kihagyás után újra nagy méretű szobrokat kezdett készíteni, és aki alá is írta munkáit.
Nos autem gloriari oportet in cruce Domini Nostri Jesu Christi: in quo est salus, vita et resurrectio nostra per quem salvati et liberati sumus.
Deus misereatur nostri, et benedicat nobis: illuminet vultum suum super nos, et misereatur nostri. Nos autem. (Psalmi 66,2)
Mi pedig dicsekedjünk Urunk, Jézus Krisztus keresztjében; benne van a mi üdvünk, életünk és feltámadásunk.
Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét! (Zsolt. 66,2)
Graduále – Christus factus est
A graduále, responsorium graduale (a lat. gradus, „lépcső” szóból: „lépcsőresponzórium”) a szentmise olvasmányközi énekének a megnevezése. Nevét onnan kapta, hogy az ambó (emelvény a szentély és a templomhajó határán, egyféle pódium) lépcsőjéről, gradusról adta elő az előénekes.
Christus factus est pro nobis obediens
usque ad mortem, mortem autem crucis.
Krisztus engedelmes lett értünk
egészen a halálig, éspedig a kereszthaláláig.
A szöveg Pál levele a filippiekhez 2:8-9-re utal:
„Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.”
XVI. Benedek pápa celebrálta mise 2011 húsvétján
Offertorium – Dextera Domini
Az offertorium elnevezése a latin offero, „fölajánl” igéből származik. ). A szentmise fölajánlási része a kenyér felajánlásától a super oblata oráció (felajánlását lezáró könyörgés) végéig tart.
Dextera Domini fecit virtutem,
dextera Domini exaltavit me:
non moriar, sed vivam,
et narrabo opera Domini.
Az Úr jobbja hatalmasan cselekedett,
az Úr jobbja felmagasztalt engem.
Nem halok meg, hanem élni fogok,
és hirdetem az Úr tetteit.
117. zsoltár
Communio – Dominus Jesus
A communio (lat. „közösség”) a szentmisében az áldozási szertartást kísérő gregorián ének. Eredetileg zsoltárrecitációs antifóna, azaz „két kórus” éneklés közben indító, majd refrénszerűen visszatérő szakasz.
Dominus Jesus postquam coenavit cum discipulis suis lavit pedes eorum, et ait illis:
Scitis quid fecerim vobis, ego Dominus, et magister? Exemplum dedi vobis, ut et vos ita faciatis.
„Az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.”
Jn 13,14-15
*****
A fenti gregoriánok kimondottan csak nagycsütörtök liturgiájában hangzanak el. Az alábbiakban még ajánlunk négy nagyobb lélegzetű művet.
Középkori gregorián dallamok szólalnak meg Assisiből:
https://www.youtube.com/watch?v=eC6OKIYXBxQ&t=36s
Bingeni Szent Hildegárd (Hildegard von Bingen) (1098 – 1179): Ordo Virtutum: Sequentia
E különleges életű szerzetesnő, német misztikus, természettudós, apátnő, zeneszerző, akit látnoki adottságai miatt „Germánia prófétanőjének” és „Rajnai Szibillának” is hívtak, az alábbi művével írta be nevét a zenetörténetbe. Felidézzük egyik leghíresebb művét, az „Ordo virtutum” című egyházi színjátékot, amit 1151 körül komponált, aminek a témája az erények és a sátán harca egy lélekért. A nyolc női énekesre és a sátánt megszemélyesítő prózai szerepet játszó férfira írott darab az első fennmaradt oratóriumnak is tekinthető. Az egyszólamú művet kísérettel adták elő. Egyben ez az egyetlen középkori dráma, mely fennmaradt szövegével és zenéjével együtt. Lássuk a mű egy korhűnek igazán nem mondható, mának szóló izgalmas előadásban:
Magyarul itt olvasható a szövege „Az Isteni Erők játéka – énekes misztériumdráma” címen.
Az élő Notre-Dame
Gyönyörű képek bemutatásával emlékezik meg a gótikus Notre-Dame katedrális eredeti szépségéről egyházi zenével, közöttük gregorián dallamokkal ez az egy órányi videó:
*****
Hildegard von Bingen látomása, Isteni művek könyve (Liber Divinorum Operum) misztikus kozmológiája látható. Hildegárd a Világmindenség középpontjába helyezi az embert, a mikrokozmoszt, aki a jó és a rossz tudójaként felelősséggel tartozik mindenért. Jó döntései megőrzik a makrokozmosz rendjét, rossz döntései a káoszt idézik elő. Miközben hallgatjuk e tényleg nem e világi zenét, vessünk értő pillantást e több száz évvel ezelőtt élt apátnő univerzumára!
A nagycsütörtöki szertartás Gloriájára még röviden megszólal a zene, de utána a húsvét éjszakai Gloriáig minden hangszer elhallgat a templomokban.
