Terror születőben – Irán

„A gép forog, az alkotó pihen.”

Irán annak idején forradalmi bíróságokat állított fel minden iszlámot érhető fenyegetés ellen. Ezek az intézmények az elnyomás gépezetének olyan jól olajozott fogaskerekeivé váltak, melyek az állam védelme alatt teljes büntetlenséget élveznek. Szoros együttműködésben vannak a nemzeti hírszerzéssel, valamint a bírák rendelkezhetnek a Forradalmi Őrség (egyféle titkosrendőrség, Magyarország történelme alapján, azt hiszem, nem kell bemutatni ezt a fajta intézményt) tagjaival és a börtönhálózattal, mely az emberek, legtöbb esetben a keresztények kínzásának és vallatásának szolgálnak helyszínül.

„Ha visszavonod állításaidat, és megbánod őket, csak börtönbe kerülsz. Ha nem, megölnek”

– állította Dr. Mike Ansari, az iráni keresztény misszió, a Heart4Iran tagja.

A helyi büntető törvénykönyv viszont nem tér ki a muszlimról áttért keresztények esetére. A keresztényeket pénzbüntetéssel, elzárással, hosszabb szabadságvesztéssel, vagy akár kivégzéssel is sújthatják a saría törvények szerint, az áttért keresztények azonban minden esetben a bíró személyes döntése alapján kerülnek ítélet alá. A bíró hangulata, a kereszténységgel kapcsolatos attitűdje, vagy a saría egyéni értelmezése mind befolyásolják az ítélethozatalt.

A hírhedt bíró

Mashallah Ahmadzadeh bíró úgy vonult fel a történelem színpadára, mint az az ember, aki Iránban a leginkább porba tiporja az emberi jogokat.

Ahmadzadeh iszlám lelki vezetőnek készült, akit a meg nem nevezett felsőbb hatalom személyesen választott ki a főbírói pozícióra. A rögeszméje, hogy összezúzza az egyházat, nem csupán hírhedtséggel, de jelentős előléptetésekkel is együtt járt. Rengeteg keresztény került át abba a bizonyos börtönhálózatba a keze által. Az állam által ráruházott teljes hatalommal és befolyással arra törekszik, hogy az iráni kereszténységet megsemmisítse, a keresztényeket pedig hitük megtagadására kényszerítse.

Az áldozat

Az iszlámból megtért keresztény Amin Naderi történetéből bepillantást nyerhetünk, hogyan is működött a rendszer. 

Naderit 2016-ban tartóztatta le a titkos rendőrség egy kerti partin, melyen tizenhét keresztény vett részt. Hollétéről, állapotáról – életben volt-e vagy már megölték – a családja sokáig semmit nem tudott. Később kiderült, hogy az Evin börtönben tartották fogva. A hatóságok a börtönnek egy olyan szárnyában rejtegették Naderit, amely helyszínen való fogva tartása, még az iráni rendszer alapján is törvényellenes volt.

Naderi később nyilvánosan kérdőre vonta a hatóságokat:

„Amennyiben mi, keresztények, valóban azok vagyunk, mint aminek beállítanak minket, akik sértegettük a vallási nézeteiket, és ha az egész ítélethozatali folyamat a letartóztatástól kezdve, a kihallgatáson át a tárgyalásokig mind törvényesen zajlott, akkor miért rejtettek el engem az emberek elől?”

Később nyílt levélben is megfogalmazta gondolatait Ahmadzadeh bíró felé, aki az ügyében ítélt:

„Semmit rosszat nem tettem és alapvető szükségleteimtől lettem megfosztva. Mindig imádkoztam Önért, hogy tisztességes és igazságos legyen. Viszont Ön nem csak hogy nem váltotta valóra egyik ígéretét sem, melyet a bíróságon tett a lelkész, a családom és minden jelenlévő előtt, de az Ön gyűlölete napról napra csak fokozódott irántam.”

Valóban úgy tűnt, Ahmadzadeh bíró össze akarja roppantani Naderit. Tíz év szabadságvesztésre ítélte „a nemzetbiztonság megsértése” okán, további öt esztendőre pedig „az iszlám szent dolgainak megsértéséért”.

Az öt év ráadást Naderi egy Facebook-bejegyzése miatt kapta, melyen egy baromfi árcédulája korános írásmóddal volt látható.

Naderi jelenleg fellebbez az ítélet ellen és ideiglenesen szabadlábra helyezték.

Hogy Ahmadzadeh keze alatt hány keresztényt ítéltek eddig el, arról pontos számot nem lehet tudni, de több tucatra becsülik azoknak a számát, akiknek tárgyalása az jogköre alatt jelenleg is zajlanak.

A börtön, amely az egyház növekedésének fő hajtóereje lett

250 olyan, Naderihez hasonló keresztényről tudnak, akiket az Evin börtönbe – Irán leghírhedtebb büntetés-végrehajtási intézetébe – zártak, és csupán néhányról, akik onnan vissza is tértek. 

A beszámolóknak és jelentéseknek köszönhetően felszínre kerülnek olyan részletek, melyek rávilágítanak, hogy odabent milyen körülmények között tartják az embereket, és logikusan várható lenne a keresztények tömeges kétségbeesése is ezek hallatán, hiszen ők a fő célpontjai a rendszernek.

Az iráni kereszténység mindezek ellenére azonban tovább növekszik. Muszlimok ezrei térnek meg kereszténynek. Evin börtöne nem tud árnyékot vetni az egyházra. A terror szimbóluma a növekedés katalizátorává vált Iránban.

Varga Gergő Zoltán

Forrás: A cikk az International Christian Concern írásai nyomán készült.