Nagycsütörtökön a papságot is ünnepeljük

Egész hitünk központi tanítása Jézus értünk vállalt szenvedése és feltámadása, amellyel megváltott bennünket. Ezért bízhatunk benne, hogy elnyerhetjük az örök életet. Számunkra is van feltámadás. A liturgia – az egyház hivatalos imádsága – ugyanezt a titkot éli elénk. Minden vasárnap erről szól, hiszen a szentmisében az élő Jézust és az ő feltámadását ünnepeljük, akivel személyes kapcsolatunk kell, hogy legyen. Meghívottak vagyunk, hogy bekapcsolódjunk abba a szemünk előtt megjelenített nagy műbe, amely Jézus egyetlen keresztáldozatát jelenti. Az egyházi év során a nagyhét és a húsvét különösen kiemeli ezt a titkot. Kelemen Imre atya, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye irodaigazgatója segítségével mutatjuk be a katolikus egyház nagyheti liturgiáját lépésről-lépésre.

Virágvasárnapot követően a nagyheti liturgikus folyamot a krizmaszentelési mise nyitja meg. Ez nem tartozik szorosan Jézus szenvedéstörténetének átéléséhez, mégis minden egyházmegyében nagyon fontos pillanat. A megyéspüspök ezen a szentmisén áldja meg azokat az olajokat, amelyeket azután a papság az egész év során használ.

Három típusú olajról van szó, a különböző rendeltetéseknek megfelelően. A katekumenek olaját a keresztelések alkalmával használja az egyház. A betegek olaját a betegek szentségének feladásakor. A krizmát pedig leginkább a bérmálásnál, de egyéb szentségek kiszolgálásánál is.

A püspök krizmára rá is lehel, amely a Szentlélekre utaló jel. A szentmise végén a papok a saját plébániájukra visznek ezekből az olajokból.

A papság számára a nagycsütörtöki krizmaszentelési mise különleges ünnepet is jelent,

hiszen ekkor újítják meg a papi ígéreteket. Minden pap újra átélheti, hogy az, amit egykor a szentelésekor vállalt – vagyis, hogy Jézus paptársaként szolgáljon –, most megújíthatja a püspökön keresztül Istennek.

Az egyházmegye papságának nagy része jelen van ezen az ünnepi alkalmon, amely kifejezi az egységüket egymással, a püspökkel és Istennel.

Egy papnak a legfontosabb társasága Jézus Krisztus és a paptestvérei.

A papság ünnepe nem véletlenül kötődik Nagycsütörtökhöz, hiszen ezen a napon az egyház az „utolsó vacsora termébe” hív meg bennünket különleges erővel, ahol Jézus elővételezte az ő nagypénteki keresztáldozatát, és arra kérte az erre meghívott apostolokat – és az ő utódaikat, a papokat –, hogy ők is ezt tegyék majd az ő emlékezetére.