Nagycsütörtökön a papságot is ünnepeljük
Virágvasárnapot követően a nagyheti liturgikus folyamot a krizmaszentelési mise nyitja meg. Ez nem tartozik szorosan Jézus szenvedéstörténetének átéléséhez, mégis minden egyházmegyében nagyon fontos pillanat. A megyéspüspök ezen a szentmisén áldja meg azokat az olajokat, amelyeket azután a papság az egész év során használ.
Három típusú olajról van szó, a különböző rendeltetéseknek megfelelően. A katekumenek olaját a keresztelések alkalmával használja az egyház. A betegek olaját a betegek szentségének feladásakor. A krizmát pedig leginkább a bérmálásnál, de egyéb szentségek kiszolgálásánál is.
A püspök krizmára rá is lehel, amely a Szentlélekre utaló jel. A szentmise végén a papok a saját plébániájukra visznek ezekből az olajokból.
A papság számára a nagycsütörtöki krizmaszentelési mise különleges ünnepet is jelent,
hiszen ekkor újítják meg a papi ígéreteket. Minden pap újra átélheti, hogy az, amit egykor a szentelésekor vállalt – vagyis, hogy Jézus paptársaként szolgáljon –, most megújíthatja a püspökön keresztül Istennek.
Az egyházmegye papságának nagy része jelen van ezen az ünnepi alkalmon, amely kifejezi az egységüket egymással, a püspökkel és Istennel.
Egy papnak a legfontosabb társasága Jézus Krisztus és a paptestvérei.
A papság ünnepe nem véletlenül kötődik Nagycsütörtökhöz, hiszen ezen a napon az egyház az „utolsó vacsora termébe” hív meg bennünket különleges erővel, ahol Jézus elővételezte az ő nagypénteki keresztáldozatát, és arra kérte az erre meghívott apostolokat – és az ő utódaikat, a papokat –, hogy ők is ezt tegyék majd az ő emlékezetére.
