Aki útra kel, saját szemével láthatja mindazt, amit Csontváry megfestett
Az utazás az UNESCO-val közösen ünnepelt Csontváry-évfordulóhoz kapcsolódik, egy tematikus kulturális út többet ad a művészet iránt érdeklődőknek, mint egy album vagy egy előadás – mondta Békefi Anna turisztikai szakember az M1 aktuális csatorna műsorában. Hozzátette, különleges élmény az eredeti helyszínek felkeresése.
Az első emlékút április végén indul, de Békefi Anna tájékoztatása szerint a nyáron és ősszel is indulnak Csontváry-emlékutak.
Ludmann Mihály művészettörténész kifejtette: Csontváry sokat utazott, így különösen izgalmas felfedezni, hogyan jelenítette meg képein megjelenő helyszíneket.
Csontváry Kosztka Tivadarként ismertté vált, eredeti nevén Kosztka Mihály Tivadar 1853. július 5-án született Kisszebenben. Az életében meg nem értett, magányos művész 1919. június 20-án Krisztinavárosban hunyt el. 
Viszonylag kevés, mintegy száz nagyobb művet alkotott, külföldön kiállított műveit jobbára elismerték, de itthon nemigen méltányolták. 42 éves korától tanult rendszeresen festeni. 1894-ben fél évig Münchenben Hollósy Simon növendéke, majd 1895-től Karlsruhében, Düsseldorfban és Párizsban képezte tovább magát, de lényegében autodidakta volt: Az 1890-es évek végén Dalmáciában, Olasz- és Németországban járt. 1902-ben festette Selmecbánya látképe c. művét, majd Jajcéban és a Hortobágyon dolgozott. 1904 ben Egyiptomban, Palesztinában és Athénben járt. Ez út emlékét Kocsizás újholdnál Athénban, a Jupiter-templom romjai Athénban c. képei őrzik. 1904-ben festette a Nagy-Tarpatak a Tátrában, a Görög színház Taorminában c. több négyzetméteres tájképeit. Ezután ismét Palesztinában, Egyiptomban járt. 1904-ben készült a Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben c. sokalakos, expresszionista kompozíciója, 1906-ban pedig fő művének érzett legnagyobb méretű vászna, a Naptemplom Baalbekben. Szíriából Párizsba, majd ismét a Libanoni hegyekbe utazott, s megfestette két nagy művét, a Magányos cédrust és a Zarándoklás a cédrusfához címűt (1907). 1908-ban a Mária kútja c. kompozícióját és a Marokkói embert festette. Valószínűleg 1910-ben Nápolyban készült utolsó műve, a Sétalovaglós a tengerparton. 
Élete vége felé lappangó skizofréniája egyre jobban elhatalmasodott rajta, betegsége látnoki-prófétikus allűrökben öltött testet.
Mivel festményeit nem adta el, így a műértők szűk körén kívül szinte senki sem ismerte, egy hajszálon múlt, hogy halála után életműve nem lett az enyészeté. Ugyanis Csontváry örökösei anyagáron, zsákvászonnak és kocsiponyvának akarták eladni alkotásait a fuvarosoknak, de Gerlóczy Gedeon ráígért a vételárra így a festmények végül az ő tulajdonába kerültek. Az építész évtizedeken át hiába fáradozott azért, hogy 42 darabos gyűjteménye művészi értéke szerinti megbecsülésben részesüljön, így a képek fél évszázadon át az építész lakásában porosodtak. 
Csontváry alkotásai ma már ritkán cserélnek gazdát, a magyar árverési rekordot 2012 óta 240 millió forinttal a Traui tájkép naplemente idején című festménye tartja.
Forrás: wikipédia, mek.oszk.hu Fotó: wikipédia, MTI/Illyés Tibor; Kelemen Zoltán Gergely
