Tordai Bence a nemzeti ünnepet sem tiszteli

Írtunk már arról korábban, hogy Tordai Bence, az országgyűlés új üdvöskéje hogyan viselkedik a parlament falain kívül és belül. Ő volt az, aki legelső parlamenti felszólalásában letegezte a miniszterelnököt, később pedig nem volt hajlandó miniszterelnöknek szólítani Orbán Viktort. Egy alkalommal „úgynevezett” miniszterelnöknek, máskor  párelnöknek szólította, holott a közjogi méltóságot megilleti a rangja szerinti megszólítás.

Tordai Bencének valószínűleg soha senki nem tanította ezt meg: vélhetően nem járt be egyetemen az órákra, vagy az is lehet, hogy egyszerűen csak nem tud viselkedni. Persze tudjuk, az efféle provokációval Tordai nyilvánvalóan csak azt szeretné elérni, hogy beszéljenek és cikkezzenek róla, amely cél – mint ahogyan a példa is mutatja – meg is valósul. Abban viszont már kevésbé vagyunk biztosak, hogy ez a fajta provokáció politikai hasznot is tud hozni neki és a pártjának.

Március 15-én Tordai ugyanis elvetette a sulykot.

Tordai fogta magát, és odasétált az éppen a zászlófelvonásra készülő köztársasági elnökhöz és a házelnökhöz, akiknek pofátlan, nyegle stílusban odavetett egy kérdést, amelyre nyilvánvalóan választ sem várt. Áder János és Kövér László természetesen nem válaszoltak Tordainak, aki így egy „hát jó, rendben” motyogással az orra alatt tovább állt. A képviselő egyébként mindezt egy SZTRÁJK feliratú kitűzőben és egy piros színű, kockás ingben tette. Semmi kokárda, semmi fehér ing.

Az önmagában elgondolkodtató, hogy egy Párbeszéd nevű, az MSZP nélkül nem mérhető párt képviselője miért gondolja azt, hogy az idétlen provokációira kíváncsiak a választópolgárok, és ezzel a viselkedéssel szavazatok tízezrei söpörhetőek be egy-egy választáson. Ezek a típusú megnyilvánulások még viccnek is elég gyengék, és sokkal inkább kínosak, mint vagányak vagy hősiesek. De legyen ez Tordai Bence problémája.

Az viszont mélységesen felháborító, hogy a magyar parlament egy választott képviselőjét nem érdekli, hogy egy nemzeti ünnepen éppen egy megemlékezés kezdődik az Országház előtt. Hogy éppen egy nemzet készül arra, hogy fejet hajtson a bátrak előtt, akik harcoltak a magyar szabadságért. Fájdalmas látni, hogy az ellenzéki oldalon olyan képviselők foglalnak helyet, akik nem tisztelik sem a közjogi méltóságainkat, sem a törvényhozásnak helyet adó magyar parlamentet, és akiknek nem jelent már semmit – vagy ami rosszabb, soha nem is jelentett semmit egyetlen nemzeti ünnep sem.

(Fotó: MTI/Kovács Attila)