Wesselényi, az „árvizi hajós”
A mai napon kezdődött a súlyos károkat okozó pesti árvíz 1838-ban, amely napokon át rombolta a várost. Szerte Budapesten belül emléktáblák jelzik az árvíz szintjét és tetőzésének dátumát.
Abban az évben január elején hatalmas mennyiségű csapadék esett, a Dunát egészen Bécsig jég borította. Az árvíz elsősorban a mai Váci utca és Deák Ferenc utca környékét öntötte el, majd észak felől is megindult az ár a város irányába. 
Wesselényi Miklós így írt az árvíz második napjáról: „Már ekkor kezdettek a házak omlani s düledezni. Ezeknek ropogása, rohanása, a vízt közt emelkedő porfellegek, a rémítő sikoltás, sírás, ordítás borzasztó képét mutatta a duló enyészetnek.”
Ez a hatalmas erejű árvíz váratlanul érte a város vezetését, így a mentést csak másnap kezdték meg. A gátak átszakadtak, a házak romba dőltek és a víz mindent elárasztott. A lakosságot csónakokkal mentették ki, sokan pedig az erősebb házak tetején húzódtak meg. Mintegy 50 ezer ember vesztette el az otthonát, a Ludovica új épületében, a mai Magyar Természettudományi Múzeumban tízezer menekült kapott szállás.
Március 15-én a mai Nagykörút mentén volt a legmagasabb a vízszint, a legnagyobb mélységet, 2,6 métert a Ferencvárosban mérték. A pusztítás során a Duna magyarországi szakaszán 10 ezer ház dőlt romba és 153 halálos áldozatot követelt magának az árvíz. Több adakozás is indult, hogy a károkat rendbe lehessen hozni, Liszt Ferenc például Bécsben adott koncertet.
A mentésekben kulcsszerepe volt Wesselényi Miklósnak, akinek állandó eposzi jelzője, a Vörösmarty által megalkotott „árvizi hajós” innen is származik. Wesselényi öt napon át rótta a város utcáit csónakjával, és szinte szünet nélkül mentette az embereket, hősies helytállásának emlékét irodalmi alkotások és emlékművek őrzik. 
A pusztító árhullám után a Szépítő Bizottmány vezetésével szigorú szabályok alapján kezdték meg az újjáépítést. Megtiltották a vályog használatát a belvárosban, és minden építkezést csak hivatalosan engedélyeztetett tervrajz alapján lehetett elkezdeni. Még 1838-ban helyreállították és megerősítették a védtöltéseket, de a Duna medrének rendezésére még évtizedeket kellett várni, mert a pest-budai Duna-szakasz rendezésére kiírt pályázatra nem érkeztek megfelelő színvonalú tervek. 
A Dunai szigetek blogon számos emléktábla található még, ami a rettenetes árvízre emlékezteti a járókelőket.
