Tényleg sírva vigad a magyar?

Mit mérünk és hogyan?

A tudományban több eltérő fogalmat is használnak a boldogság igencsak szubjektív jelenségének kategorizálásához. A svéd tudós Lennart Nordenfelt, az egészség és életminőség összefüggéseit vizsgálva arra jutott, hogy az életminőség tulajdonképpen a boldogsággal azonos, és hétköznapi értelemben az élettel való elégedettség, avagy elégedetlenség mértékeként lehet elsősorban meghatározni.

Az életminőség különböző dimenzióinak mérése az ún. „jóllét” (angolul: well-being) felmérésen keresztül megy végbe. A Világegészségügyi Szervezet (WHO) szerint a mentális egészség nem más, mint a „jóllét állapota, amelyben az egyén meg tudja valósítani képességeit, meg tud birkózni a normális élet stresszhelyzeteivel, termékenyen képes dolgozni, és hozzá tud járulni közösségének életéhez.”

Annak ellenére, hogy a társadalomtudósok rendszeresen foglalkoznak a kérdéssel, a mai napig nincs egyértelműen kialakított meghatározás és pontosan kimunkált módszertan a jelenség vizsgálatára.

A jóllét fogalma alapvetően két kategóriára bontható: egyik része az objektív tényezők halmaza, amiket személyes értékítéletünk egyáltalán nem befolyásol, ebbe a csoportba tartozó mutatók megbízhatóan számszerűsíthetők, így összevetésük is viszonylag könnyen megy végbe.

Ezzel szemben a jóllét szubjektív tényezők meghatározásában két uralkodó elmélettel találkozhatunk. Az egyik megközelítés szerint a boldogság lényege, hogy a pozitív élmények kerülnek túlsúlyba a negatívakkal szemben. A másik elgondolás szerint a jóllét több annál mintsem, többször és intenzívebben átélt pozitív élmények sokasága. Ahhoz hogy valaki boldog legyen, fontos, hogy az általa az életben betöltött szerepre és az önmegvalósítás terén elért eredményekre minél kedvezőbben tekintsen.

A 2016- ban megjelent, „A jól-lét fogalmának értelmezése az európai szakirodalomban” című kutatás sorra vette a jóllét kutatásával foglalkozó tudományos munkákat és azokat elemezve arra jutott, hogy a vizsgált írások mindegyike hat területen belül vizsgálódott, amikor a jóllét jelenségét próbálta meghatározni. A pszichológiai, a szociális, a fizikai egészséggel kapcsolatos, a kognitív, a viselkedési és az anyagi területek mindegyike fontos tényező abban, hogy mennyire találjuk kielégítőnek helyzetünket a világban.

Fontos kiemelni azt is, hogy a mérések során gyakran merülnek fel eredményt torzító hatások, amiket mindképpen célszerű figyelembe venni. Könnyen belátható, hogy ha nekiszegezzük a kérdést valakinek, hogy vajon boldognak érzi-e magát, a válasz gyakran nagyban függ attól, milyen az illető pillanatnyi kedélye.

Ha valakivel történik valami előnytelen, stresszes dolog, mondjuk aznap összeszólalkozott egyik munkatársával, akkor valószínűleg sokkal boldogtalanabbnak fogja értékelni az életét, mint az, akivel a közelmúltban semmi említésre méltó nem történt. Ez persze fordítva is igaz, akit valami örömteli ér, az egy képzeletbeli skálán sokkal pozitívabban  értékeli majd a saját helyzetét társainál.

További jelentős eltéréseket eredményezhetnek a különféle kulturális különbségek is. Míg az európai emberek egy tízes skálán könnyedén adnak maguknak tízes vagy egyes értékelést, amikor az a kérdés, hogy mennyire boldogok, addig egy ázsiai ember – kerülve az extremitásokat – a középértékhez sokkal közelebbi értékelést ad a kérdésre.

Mit mutatnak a statisztikák Magyarországról?

Az OECD tagországok életkörülményeit vizsgáló, Better life index program legfrissebb, 2017-es adatai a régiós országokhoz nagyon hasonló eredményeket mutatnak.

A felmérés Magyarországgal kapcsolatban kiemeli, hogy a fizetések és a háztartások nettó bevétele a régió országaihoz hasonlóan az OECD átlag alatt helyezkednek el, míg a munkanélküliség és foglalkoztatottság tekintetében az átlagos értékhez nagyon közel található.

Ezzel szemben a lakásárak sokkal megfizethetőbbek hazánkban, a munkában töltött órák száma is az OECD átlag alatt marad, továbbá az átlagos iskolázottság szintje tekintetében is beelőzzük a tagállami középértéket.

Boldogságkutatásra 2016 óta itthon is folyamosan sor került, azóta ugyanis Oláh Attila,pszichológus, az ELTE PPK Pozitív Pszichológiai Kutatócsoportjának vezetőjének irányítása alatt és Bagdi Bella, a Jobb Veled a Világ Alapítvány elnökének közreműködésével évente készülnek felmérések a témában. A legfrissebb 2018-as adatok alapján kiderült: azok, akik gazdagnak vagy jómódúnak mondják magukat, lényegesen boldogabbak, mint kevésbé tehetős társaik. Az is kimutatható, hogy a több gyermeket nevelők, az iskolázottabbak és a házasságban vagy kapcsolatban élők jóval boldogabbak. Érdekes eredmény továbbá, hogy  a kistelepüléseken sokkal derűsebb az élet, ott boldogabbak az emberek mint a nagyvárosokban.  Fontos eredmény továbbá, hogy az iskolai végzettség fokozata együtt mozog a boldogság, a megküzdőképesség, a boldogságteremtés, a mentális egészség és az élettel való elégedettség szintjével.

Az eredmények arra is rávilágítanak, hogy a World Happiness Report jelentése alapján hazánk továbbra sincs a legkedvezőbb helyen, ha boldogságról van szó, (tavaly 69. helyet foglalta el a 156 országos listán) viszont az a trend, hogy évről évre egyre emelkedik a mért boldogság szintje Magyarországon, tökéletesen látszik.

Mit mond a szakértő?

Jólléttel, boldogsággal kapcsolatban megkérdeztük Földi Rita pszichológust, egyetemi oktatót, aki elárulta: ugyan sokszor mondják, hogy a magyarok lehangoltak, depressziósak, elégedetlenek, azonban ezt ilyen általánosságban nem lehet kijelenteni, a kérdést különböző helyzetekben kell megvizsgálni.

A szakember elmondta, hogy a magyar emberek boldogság szempontjából nagyjából ott helyezkednek el, mint a Közép-Európai régió többi országa, így nem állítható, hogy mi kiemelkedően bús nép vagyunk.

A szakember kiemelte: a boldogság tanulható, a közérzettel kapcsolatban pedig kijelenthetjük, ha pozitív elvárással indulunk neki bárminek, legyen szó tanulásról, munkáról vagy valami egyébről, akkor jobb eredményt fogunk elérni. Ilyen esetekben ráadásul, a pozitív visszacsatolás következtében még jobb lesz a hangulatunk. Ezt a jelenséget egyébként hazai kutatóknak, például a boldogságkutatással már régóta foglalkozó Oláh Attilának és csapatának is sikerült bizonyítaniuk – tette hozzá a pszichológus. „Fontos ezen kívül, hogy az egyénnek milyen megküzdési kapacitása van, tehát hogyan, milyen hatásfokkal képes az útját álló akadályokkal megbirkózni, a problémákat kezelni és feldolgozni azokat.” A jó közérzethez hasonlóan ez is egy tanulható képesség.

Földi Rita továbbá elmondta, hogy fontos, mit kezdünk a haragunkkal, a megbocsátás képessége kulcs lehet boldogságunk szempontjából, hiszen aki erre képtelen, azt elemészti a düh.

A szakember szerint a legfontosabb tényező a boldog és kiegyensúlyozott élet szempontjából, a pozitív társas kapcsolatok megléte, és azok minél magasabb minősége. Földi Rita hangsúlyozta: a digitális korban ezek a kérdések még hangsúlyosabban jelennek meg, hiszen fontos látni, hogy a fiatalabb generáció tagjait a virtuális valóság a „kapuk kinyitása” helyett inkább bezárja, azokat a készségeket pedig, amiket a gyermekek a társas kapcsolatok kiépítése során tanulnak, ennek következtében sokszor nem tudják megfelelően elsajátítani, ez pedig életük későbbi szakaszában komoly gondot jelenthet számukra.